Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)
Bevezetés
és romlottlelkű rablóknak nevezték a magántulajdon megsértőit. Az alábbiakban egy tájegység — a mai Dél-Alföld (a régi Békés, Csanád és Csongrád megyék) — területén kíséreljük meg vizsgálat alá venni a betyárvilág történeti szempontú néprajzát, különös tekintettel értékes vonásokban leggazdagabb 1849 és 1853 közötti időszakára. Az e vidék parasztságának történetére vonatkozó alaposabb kutatások súlyos hiányai' 1 miatt feladatunk nem volt könnyű. Az eddigi feldolgozásokat általában az jellemzi, hogy szerzőik bezárkóztak saját megyéjük szűk közigazgatási határai közé, pedig a három megye közül egyik sem volt gazdasági egység is egyúttal, ami a leszűkített vizsgálatot indokolttá tette volna. Dolgozatunk nem készült a teljesség igényével, célja a fő vonalak megrajzolására és részletekbe menő kutatásokra irá4. Aránylag Eikes megye a legszerencsésebb e szempontból. Scherer Ferenc: Békés vármegye társadalma 1695—1848. (Gyula. 1941.) c. műve igen jól használható, sok adatot tartalmazó munka. Révész László tanulmánya (A Békés megyei jobbágyság rétegződése a 18—19. században, Körös Nepe I. Békéscsaba. 1956. 31—85.) foglalkozik e kérdéssel, de éppen a megyére vonatkozólag kevés konkrétumot tartalmaz, elsősorban európai és országos viszonylatban tárgyalja a parasztság rétegeződését. Adataiban főként a H' rruckern-levéltár anyagát hasznosítja, emiatt a 19. századról nem sok újat mondhat. A volt Csanád megyéről Bohdaneczky Edvin írt (Csanád megye nemzetiségi és gazdasági viszonyai a 18. században. Makó. 1940.). alapjában elhibázott szemlélettel. Bohdaneczky ugyanis a nemzetiségi és a magyar parasztság gazdasági fejlődésének szembeállítására helyezte a fősúlyt, így megállapításai gyakran tévesek. Adatait is e gondolat köré csoportosította, a magyar fölényt akarván mindenáron igazolni. Csongrád megyéről még ilyen részletmunkát sem írtak, egyedül Zsilinszky Mihály millenium-kori megyetürténetére (Csongrád vármegye története. Bp.. 1897. 1900. 3 kötet.) lehet támaszkodni. Az újabban megjelent munkák közül Maday Pál: Békés megye városainak és községeinek törttnete, Békéscsaba. 1960. és Tibori János: Békéscsaba története. Békéscsaba. 1960. című művei a parasztság történetére nézve, a XIX. század vonatkozásában szempontunkból újat nem mondanak. A Csanád megyei kincstári földekre telepített kertészközségek viszonyaira hasznos: Miklya Jenő: Csanádapáca. Adatok a község történetéhez, földrajzához, néprajzához. Csanádapáca. 1962. A kutatások követendő irányát Hanzó Lajos kiváló tanulmánya mutatja napjaink tudományos termésében: A délalföldi Károlyiuradalom gazdálkodása a XIX. század derekán. A Szántó Kovács Múzeum Evkönyve, Orosháza. 1960. 1—100. Itt jegyezzük meg, hogy Szeged történeti részletproblémáinak kidolgozatlansága miatt a szegedi vonatkozásokkal csak érintőlegesen tudtunk foglalkozni, dolgozatunk a Dél-Tiszántúl területét tartja elsősorban szem előtt.
