Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)
III. A dél-alföldi betyárvilág eseménytörténete és a híresebb betyárok
rasztmegmozdulásba való átnövésétől tartottak — 1847. nov. 15—16—17-én Békés, Csanád, Csongrád, Bács. Torontál megyék és Szeged városa közös erővel „általános üldözést" tartottak, de egyetlen „gonosztevő" sem került kézre, a jószágelhajtások és rablások tovább szaporodtak. A Csongrád megyei alispán egykorú jelentése kiemeli: A betyárok nem félnek a pandúroktól, „ . •. sőt csoportosan fegyveresen merész szembe szállásokkal erőszakoskodtak". Mivel csak 18 megyei csendőr és 5 csendbiztos van, „kik ha sas szárnyokan, sas szemekkel el láttatva felemelkednének is, a megye határában sűrűen fekvő tanyák között a gonosztévők által elfoglalt vagy önként ajánlkozott bűn barlangokban lappangókat meg nem láthatják, nem hogy bűnös szándékjokban meg gátolhatnák, vagy a tetten kaphatnák..." A nép annyira védi a betyárokat, hogy 10 rablás közül 1 esetben lehet csupán a tettesek kilétét kideríteni. 37 Ilyen viszonyok között érte a dél-alföldi népet a márciusi forradalom és a szabadságharc. Kossuth alföldi toborzójának nagy sikere és az innen kiállított honvédcsapatok hősiessége bizonyítja, hogy az Alföld parasztsága minden erejével, szívvel-lélekkel támogatta — sorsának javulását várva — a szabadságharcot, bár éppen az orosházi nemzetőr-parasztok 1848 őszén lezajlott és véresen megtorlott földfoglalása'' 8 mutatja, hogy a felszabadított jobbágyság, a földtelen zsellérség, helyzetének gyökeres megváltoztatását akarta elérni. A honvédek harcai idején a betyárvilág méretei lényegesen csökkentek, bár a kihirdetett statárium a betyárokra is vonatkozott. A fegyverforgató férfiak túlnyomó része az ellenforradalom visszaveréséért küzdött. Ebből általában a betyárok sem maradhattak ki, a börtönök rabjainak jelentős részét is honvéddé sorozták. (A makói börtönből pl. tizenhatot.) 3 " Har37. Szentesi Ali. Levéltár, Csongrád vm. közgy. jkv. 1347. 2027. tétel, (dec. 13.) 38. Bővebben vö.: Ember Győző: Oláh István kivégzése Orosházán 1848-ban. Századok, 1950. és Dénes György: Orosháza 1848—49-ben, a forradalom és szabadságharc idején. (Emlékkönyv hazánk felszabadulásának és az Orosházi Szántó Kovács Múzeum fennállásának 10. éves évfordulójára, Orosháza. 1955. e. kötetben.) 39. Szegedi Ali. Levéltár, Csanád vm. es. kir. főnökének iratai. 116 1849. szám.
