Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)
III. A dél-alföldi betyárvilág eseménytörténete és a híresebb betyárok
dot vádolta a betyárok ténykedése miatt és 1839-ben felszólította, hogy ,, . . . a Vásárhely felöl e megyére özönlő tolvajságoknak vetessen gátat", hiszen a „megyénkben kebelezett Orosháza helysége környékén történni szokott tolvajságok leginkább a vásárhelyi pásztorok által vitetnek véghez". Egyben azt is követelte Békés megye, amit maga sem tudott megvalósítani: „a tolvaj ságról meg jegyzettek pásztori szolgálatba ne vétethessenek, s a közbátorság tekintetéből mindig szoros felügyelet alatt tartassanak". 25 A Vásárhely felől jövő betyárhullám feltartóztatására 1838 óta Orosházán lakott Andrássy Ignác csendbiztos, brutális, hatalmaskodó ember, akit 1841-ben egy szadista mezóberényi vallatás miatt a megye kénytelen volt elbocsátani. 2 '' (Ettől függetlenül 1849-ben ismét ő lett a megye egyik vezető csendbiztosa.) A betyárvilág szabadságharc előtti időszakának csúcspontjai az 1846—47-es évek eseményei voltak. A feudális válság kiéleződésén, mint alapvető okon túl ismét a rossz termés okozta éhínség „termelte" a betyárokat. 1846 őszén alaposan megingott a közbiztonság, Csongrád megye külön bizottságot küldött ki a betyárvilág letörési lehetőségeinek tanulmányozására, 27 és előkészületeket tett a hatósági nyomorenyhítésre. Nagyobb szabályozási munkálatokat szándékoztak megindítani a Tiszán, ezzel akartak kenyeret és pénzt adni a nép kezébe. 28 A statáriumot mindenesetre 1846. nov. 2-án ismét kihirdették Csongrádban. 2 " Ennek ellenére, egyedül Vásárhely területén, a következő három hónap alatt, 42 lopás és rablás történt. 30 Csongrád vármegye közgyűlése ekkor (1847. márc. 8.) a betyárkodás meggátlása céljából egészes szigorú szankciókat kívánt életbeléptetni. A szolgabíráknak nemcsak a pásztorokról, hanem bojtáraikról is előre személyleírást kellett volna készíteniük. Gazdasági téren javasolták, hogy „amely legény 300 forintot érő tulajdon vagyonát elő nem mutathat, az ollyan mint hogy feleségének a gyermekeinek kitartására elégtelen, a há25. Uott. 1839. 2047. tétel. 26. Uott. 1841. 485. tetei. 27. Szentesi Áll. Levéltár, Csongrád vm. közgy. jkv. 1846. 1485. tétel. 28. Uott. 1656. tétel. 29. Szeremlei i. m. III. köt. 537. 30. Uott.
