Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)

II. A betyárok és a betyárvilág általános jellemzése

Ii. A BETYÁROK ÉS A BETYÁRVILÁG ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE Az igen súlyos földesúri és állami kizsákmányolással szemben a parasztság ellenállása, szembeszegülése folytonos volt. A falu osztályharcában általában az egyszerű, ösztönös, passzív formák jelentkeztek a legtöbbször. A robotra kötelezett jobbágy például igyekezett minél hanyagabb munkával eltölteni a robotnapot, csak a gazdatisztek, ispánok hajcsárkodására dolgozott lélektelenül. Mint egy korabeli röpirat gúnyosan írja: „Robotra kél a paraszt s beszámítja munkáját következőleg: jöttem, mentem: 2 óra; ettem, ittam: 2 óra; bámultam, hevertem, pipára gyújtottam: 1 óra; szerszámot igazítottam: 1 óra; rosszul dolgoztam: 6 óra. Összesen: 12 óra."

1 Különösen a jogtalan túlrobotoltatások esetén, néha előfordult az egyéni vagy kollektív robotmegtagadás is. A jobbágy a conscriptiók idején igyekezett minél több vagyont eltitkolni az összeírok elől, hogy ezzel is valamivel kisebb adó essék reá. Amíg lehetett, a parasztság földtelen rétegei gyakran választották az elvándorlást is, bízva a telepítő földesúr vagy kincstár ígéreteiben. 1790-ben például Orosháza egész lakossága el akart költözni, csak a vármegye erőszakossága tartotta vissza. 1846-ban mintegy 600 orosházi család Medgyesen (Medgyesegyháza) óhajtott letelepedni, de törekvésük meghiúsult.

2 A nagybirtokosok általában megtalálták a módját, hogy megakadályozzák az elvándorlást. A jobbágy faluk kérvényezési ak1. Idézi: Heckenast—Incze—Karácsonyi stb.: A magyar nép története. Rövid áttekintés. III. kiad. Bp., 1953. 246. 2. Veres József i. m. 18.