Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)

IV. A betyárvilág emlékezete az élő néphagyományban

Rendkívül érdekes mindez, amit Kondoroson mesélnek Csepcsányiról. Csepcsányi földbirtokos volt, kastélya Tulipánfalunál épült fel (a falut azért nevezték így, mert csak néhány házból állott), a békési határ mentén, líciummal körülültetve. A kastély alatt 24 lovat befogadó istállót építtetett. Csepcsányinak 1000 holdas birtoka volt, mégis a Bakonyba járt betyárkodni. A szabadságharc után az osztrákok úgy elvitték, hogy azóta teljesen nyoma veszett. (Lehoczky János és Kovács Pál.) A vásárhelyi puszta Orosházával határos szélén, a mai szentesi út baloldalán, a hajdani Lebuki csárdától nem messze, állott a múlt században egy híres orgazda-tanya, a Menüsöké.- A Mónus-tanyára a betyárok éjjelente elvitték az elkötött lovakat. A tanya alatt földalatti istálló volt, onnan szintén éjszaka vitték tovább a jószágot. Az öreg Mónus nagyon vigyázott a rejtekistálló titkára, rajta kívül senki se mehetett le oda. (Molnár Imre.) 2. Földalatti istállóról beszél a nép az Újvárosi csárdával kapcsolatosan, valamint Csepcsányi kondorosi kastélyáról szólva is. A lovak hasonló elrejtésére a két világháború idején is akadt példa. A Mónus-íamilia valóban cimboraságban állt a betyárokkal. Ezt hivatalos iratok is igazolják, így pl. a Szentesi Ali. Levéltarban X.35 1853. cs. kir. törvényszék büntető ügyek sz. a. aktából kiderül, hogy a család három tagja bírósági eljárás ele került 1852-ben, orgazdaság miatt. Mónus Sámuel. ekkor 45 éves, nős ember, háza, 2 fertály földje, szőlője, 4 lova volt: Sándor, 28 éves, nős, osztatlan állapotban lévén, vagyona nincsen; Pál. 24 éves, nőtlen, anyjával a városban lakik 3220. sz. alatt. A bíróság azzal vádolta őket, hogy 1847. január 24-én éjjel Zsarkó Ferenc vásárhelyi lakos csomárkányi tanyájáról erőszakkal elvittek egy hasas tehenet rúgott borjával és huszonkét darab ..két szőrben volt" hasas anyabirkát. A borjút elvitték Szarvas Pál földvári pusztán legeltető juhászhoz, aki magáénak vallotta, amikor a borjút a gazdája felismerte, ázt állítván, hogy fivérétől cseréle. Az egyik tanú vallomása szerint Mónusék a juhokat és tehenet levagdalták, a húst maguk között felosztották, a juhbőröket pedig valami zsidónak eladták." Egy Molnár nevű embernek, aki tudott az esetről, egy marhacombot küldtek hallgatási díjul. A vásárhelyi polgármester jelentése érdekes adatokat közölt a bíróság elé állított Mónusok előéletéről is. Sándor egy évet már ült 1850-ben Cseri János búzájának ellopása miatt. Pál ugyancsak emiatt 9 hónapig volt Szegeden és Gyulán. Jellemző, hogy Sámuelt és Sándort az orosházi postakocsirablás (1850. ápr. 8.) elkövetésével is gyanúsították és egy hétig vizsgálat alatt állottak. Mónus Pált már 1845-ben háromhónapi börtönre ítélték Szentesen vásár alkalmával verekedésbe keveredvén Isten káromlásáért. . ." A bíróság, mellesleg. 1853-ban tökéletes bizonyítékok hiányában kénytelen volt felmenteni őket. Szarvas Pál gulyást azonban, letartóztatásának beszámítása mellett, egy évre börtönbe zárták.