Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)

IV. A betyárvilág emlékezete az élő néphagyományban

a tettes. így csak 25 pálca büntetést kapott, mert elhitték neki, hogy lovai elszaladtak. Ezután azonban „megrovott" és „szóbeli" embernek számított a hatóságok szemében. Ráfogták azt is, hogy Kossuthtal levelez és 1857-ben Budán 11 hónapra börtönbe zárták. (Akit megszöktetett, az járt ekkor közbe az érdekében Budán. A volt aradi tisztviselőnek ugyanis a szökés után sikerült eljutnia Komáromba, be a várba. Amikor Klapka megadta magát, ő is menlevelet kapott.) E közismert betyáralakok mellett másokról is tud a népemlékezet. Negyvenkilenc után az orosházi „tehénjáráson" két betyárt felakasztottak. Az egyiket Sándor Miskának hívták és Rácz József vásárhelyi számadó bojtárja volt, vallására nézve görögkeleti. Mindkettejüket jelöletlen sírba, az akasztófa alá temették el. A sírok helye szántásnál később is jól látszott. (Fekete Sándor). Nagy szenzáció volt Vásárhelyen Elek Jakab felakasztása a Cigány-érben. Sokan jöttek be még a tanyákról is, hogy láthassák. A kíváncsi népek kocsira állva nézték végig a kivégzést. (Szombati István.) Aránylag keveset tud a nép a híres, balladás betyár B a b á j Gyurka viselt dolgairól, elsősorban amiatt, hogy működése mindössze néhány hónapig tartott. Egyedül lelövetésének históriájára emlékeznek az öregek. Egyesek szerint sokszor járt mulatni a Csorvási csárdába, egyszer azonban rajtavesztett. Kocsin járt bandájával és a csárdához érve bementek mulatozni. A kocsin hagyott őrszem elaludt és a szarvasi pandúrok meglepték a vígadozókat. Rövid harc után Babáj Gyurkát lelőtték. Zsótér Péter (60 éves fm., 1956, a csárdában lakik) édesanyja a Reck-majorban dolgozott és még évek múlva is rémülettel mesélte fiának, hogy kocsin vitték be a pandúrok a lelőtt betyárt Csorvásra és közben folyton csöpögött a vére. Babáj Gyurkát Csorváson temették el, az akkor fennálló három tanyai temető egyikébe. Halála előtt a tanyák között mindennapos vendég volt. Tudta, hogy a parasztok segítik bujkálását, ezért gyakran köszöntött be a tanyákba: „No, nénémasszony, mi újság? Mikor jártak erre a pandúrok?" A szegényembereket sohasem bántotta ő sem. (Zsótér Féter és Kovács Pál.)