Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)

IV. A betyárvilág emlékezete az élő néphagyományban

béreshez. Vasárnap egy szegényemberrel Rózsa Sándor elküldte a jószágok árának kétszeresét. A kapzsi gazda másnap maga hajtotta ki az állatokat, a busás pénz reményében. Alvást színlelt és az odaérkező betyárokat megkérdezte, elhajtják-e a jószágokat. Azok el is hajtották, a gazda pedig utánuk kiabált, hogy küldjék ám a pénzt. Rózsa Sándor azt felelte, majd elkülni, de látta, hogy kapzsi emberrel áll szemben, és így nem adott semmit. (Szendi Horváth Mihály elbeszélése alapján Bikádi László tanuló gyűjtése az orosházi II. sz. ált. isk. említett gyűjteményében.) Itt-ott akadnak még idős emberek, kik gyermekkorukban látták a híres betyárvezért. Molnár Imre (92 éves, fm. Orosháza-Rákóczi-telep, 1958) ostoros gyerek volt egy vásárhelyi gazda Orosházához közeli tanyáján. Egy alkalommal kocsival Vásárhelyre igyekeztek és a kakasszéki ér mellett haladtak el. Ott egy bodzafa alatt főzte bográcsba a húst Rózsa Sándor. A gazda már jóelőre figyelmeztette a fiút: „Aztán el ne felejts ám köszönni Sándor bátyádnak!" A fához érve mindketten nagy tisztelettel köszöntötték a betyárvezért, aki válaszul megbökte a kalapja karimáját. A Rózsa Sándort idéző népköltészeti alkotások közül néhányat sikerült még feljegyezni. Mindhárom Csanádapáeáról származik. ,,A nagy utca gyászba van, gyászba van, A nagy utca gyászba van, gyászba van, A nagy utca gyászba van, Rózsa Sándor halva van. Még vasárnap délután, délután Vígan sétált az utcán, az utcár. Utánna ment az anyja: Sándor fiam, jöjj haza, Sándor fiam, jöjj haza!