Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)
III. A dél-alföldi betyárvilág eseménytörténete és a híresebb betyárok
bíróságok. Nemegyszer teljesen ártatlan emberek is halálukat lelték emiatt. Borzalmas példája ennek egy csongrádi história. Több parasztember egy éjszaka borozgatott az egyik tanyán és az arra járó betyárok is leültek közéjük. Az eset kitudódott, a parasztokat bűnpártolás vádjával letartóztatták és mindanynyiukat főbelövették. 1 '' 0 A folyók mentén az átkelést tartották szemmel. A Maros partján pl. éjjel-nappal őrök cirkáltak, minden határban egy helyre húzták össze a csónakokat, és ott felügyelet alatt tartották. 1 "' 0 A fentebb ismertetett, mindenre kiterjedő érvényű, terrorisztikus rendszabályok bevezetése rendkívül megnehezítette a betyárok, kóborló elemek dolgát. A települések belterületén az intézkedések lényegében megszilárdították a közbiztonságot. Az osztrákok terve minden bizonnyal az volt, hogy a pusztákra, tanyákra kiszorított szegénylegényeket razziák útján összeszedik, ezzel végleg felszámolják a betyárvilágot. A terror azonban mitsem változtatott a betyárélet gazdasági-társadalmi alapjain, mindössze a lehetőségeket szűkítette le. A mellékesen betyárkodó nincstelenek — akik a betyárság fő tömegét adták, személyükben nem voltak üldözött, körözött emberek — ettől kezdve jórészt kénytelenek voltak felhagyni a veszélyes betyárkcdással. Ennek következményeként, 1852 végétől kezdve, a tömeges betyárkodás megszűnt, majd csak 1862—64ben éledt fel ismét. A személy szerint körözött, üldözött betyárok számára a békés foglalkozáshoz való visszatérés lehetetlen volt, ők továbbra is bandákban maradtak és nemegyszer sikeresen dacoltak, a zsandárokkal. Ezután is számos olyan személy akadt, akik számára nem volt más út, mint az elbúj dosás, betyárok közé állás. A gazdasági okok mellett éppen a statárium is többeket betyárrá tett. A császári hatóságok 1853-tól kezdve, tekintélyük megszilárdítása érdekében, minden rablási, lopási eset tettesei után a legnagyobb aparátussal nyomoztak, így sikerült is az esetek 149. Budapesti Hírlap, 1853:76. sz. 379. Mint a zsandárvilág brutalitására jellemző esetet említi Bekcsics Gusztáv is: I. Ferenc József és kora. Bp., 1898. 439. (Millenáris tört. 10. köt.) 150. Szegedi Ali. Levéltár, Csanád m. főnöki iratok, 6025,1852. Budapesti Hírlap, 1853:88. sz. 426.
