Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)

III. A dél-alföldi betyárvilág eseménytörténete és a híresebb betyárok

töttsége nélkül szimatoltak, a betyárok után. A „fürkészők" legtöbbször volt perzekútorokból kerültek ki és napi 4 váltóforint fizetést kaptak (a nyári napszám kétszeresét!)|/,:; A községekben és városokban is ostromállapotszerű körülményeket teremtettek a császári hatóságok. Csanád megye főnöke elrendelte, hogy a téli hónapokban minden este 6 órakor már szolgálatba kell lépniök az éjjeli őröknek. Minden utca végén őrségnek kellett állnia, 6 éra után a helységből csak a jegyző engedélyével lehetett távozni. Az őrök szolgálatbalépésétől kezdve az utcákon csak lámpással volt szabad közlekedni a gyalogosoknak is. A tornyokba figyelőket állítottak, akik rablótámadás esetén félreverték a harangot. A lakosság ilyen esetben köteles volt vasvillával és fejszével a rablók üldözésére sietni.

Wi Hasonló szigorú éjjeli őrséget állítottak mindenütt.

145 Szegeden — mivel a város nem szervezett a követelményeknek megfelelő éjjeli őrködést — osztrák katonák járőröztek éjszakánként.

lw A zsandárok a nádasok jórészét is felégették, hogy ne legyen ott búvóhelyük a betyároknak.

147 A lándzsával ellátott éjjeli őröket — a lakosságból állították ki (beosztás szerint minden férfi sorrakerült). Ez látszólag keveset ért. A rendkívül alapos és váratlan ellenőrzésekkel a csendőrség állandó jelenlétével azonban mégis elérték a hatóságok, hogy az őrök bizalmatlanok lettek és csak ritkábban bocsátkoztak cimboraságba a szegénylegényekkel, félvén a megtorlástól. A statárium szigorát ugyanis kíméletlenül érvényesítették. 1852-ben a Csongrád megyére is felügyelő 6. osztrák csendőrezred területén 65 embert végeztek ki rablás miatt, azonkívül 7 rablógyilkos, 14 „útonálló rabló" került akasztófára, kettőre pedig a betyárok megsegítése miatt hirdettek ki halálos ítéletet.

148 Különcsen véres megtorlást alkalmaztak az 1852 végén kihirdetett drákói rendszabályok nyomán. Minden esetben elrettentő példát akartak bemutatni a katona' 143. Gyulai AH. Levéltár, lőnöki iratok Cl 1853. 144. Szegedi Ali. Levéltár, Csanád m. főnöki iratok, 6011 1852. 145. Szarvason is pl. Vö.: Neumann Jenő: Szarvas nagyközség története, Szarvas, 1922. 146. Csabán szintén: Budapesti Hírlap 1853:9. sz. (jan. 11.) 147. Reizner János i. m. (Szeged tört.) II. köt. 193. 148. Uott.