Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)

III. A dél-alföldi betyárvilág eseménytörténete és a híresebb betyárok

1852 karácsonyán a szegedi tanyák között osztrák finánco­kat lőttek agyon és raboltak ki, ,:!2 Szilveszter estéjén pedig ki­fosztották Rosenzweig Márton síróhegyi boltost, aki uzsorával nyomorította a kertészfalu lakóit. ,:!! Az év utolsó napján haj­tottak el 17 szarvasmarhát Kmeth Lajos vagyonos csongrádi kántor tanyájáról. 134 1852 őszén az osztrákok elérkezettnek látták az időt arra, hogy véglegesen felszámolják a Magyarország több vidékén évek óta erős betyárvilágot, biztosítsák az elnyomás belső, szi­lárd feltételeit. Ennek jegyében példátlanul szigorú, mindenre kiterjedő intézkedéseket léptettek életbe, amelyek néhány hó­nap alatt a tömegesebb betyárkodást lehetetlenné tették. 1852 október végén a polgári statárium helyébe mindenütt katonai rögtönbíráskodás lépett, amely a betyárok, katona­szökevények támogatóira is kiterjedt. I:r ' December közepén a még szabadon maradt betyárok üldözésére a 8. dsidás ezredből egy század Orosházára, fél-fél század pedig Szénásra és Szarvasra érkezett. 130 1852 novemberében hozták az alsóbb hatóságok tudomására a betyárvilág végső letörését célzó rendeleteket és elgondolá­sokat. A községi elöljáróságokkal minden helységből össze­íratták a betyárkodással gyanúsíthatóak névsorát. Külön elő­írták, hogy tolvajkodó ember tanyán nem lakhat, erőszakkal is községbe vagy városba kell költöztetni, ahol reggelenként jelentkezni köteles a helység házánál és igazolnia kell, hol töl­tötte az éjszakát. Gyanús emberek nyerges lovat egyáltalán nem tarthattak. Különösen megszigorították az útlevelek kia­dását. (Egyik járásból a másikba is kellett!) Útleveleket csak a főszolgabírák személyesen adhattak ki, közismerten „jámbor" személyeknek. A csárdások, korcsmárosok útlevél nélkül csa­vargó embereket nem fogadhattak be, az ilyeneket 24 órán belül fel kellett jelenteniük- A tanyák lakóit ún. tanyalevéllel kellett ellátni. Aki ismert betyárnak szállást vagy élelmet adott, haditörvényszék elé került. A csikósoknak 50 bot terhe 132. Szentesi Ali. Levéltár, főnöki iratok, 198 1853. 133. Uott. 161/1853. 134. Uott. 162/1853. 135. Gyulai Ali. Levéltár, főnöki iratok. 5934/1852. 136. Uott. 6885/1852.

Next

/
Oldalképek
Tartalom