Hanzó Lajos: A földkérdés alakulása Békés megyében a XIX. század második felében (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 51-52. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)
ben került sor. 1828-ban már állt a község. A lakosság rendelkezésére összesen 338 hold állott. Ezek az új telepesek más jellegű munkaszolgáltatásra voltak kötelezve, mint a kígyósiak. Ezek a mezőgazdasági munkások az uradalomtól felesbérletet kaptak és ennek fejében évente 14 napi napszámot voltak kötelesek, teljesíteni. A lakosság lélekszáma a század közepére 103l-re emelkedett. Ugyanebben az időszakban pedig a földterület egyetlen talpalatnyival sem emelkedett! Több mint ezer lakosnak tehát ugyanannyi maradt a földje, mint településkor volt. 72 A község állandóan ostromolta az uradalom birtokosait, majd a különféle kormányokat, hogy a. környező nagybirtokból újabb területeket hasítsanak ki számukra. Ez a törekvés azonban hiábavalónak, bizonyult. így a lakosság kénytelen volt a környező Károlyi uradalmak valamelyikén: a szénási, derekegyházi, -királysági, mágocsi pusztákon felajánlani munkáját. A fokozódó számú lakosság tehát egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe jutott, hiszen a századfordulón e községben egy-egy lélekre már csak 0,102 kat. hold jutott. 73 A földkérdésnek ilyen alakulása sok tekintetben érthetővé teszi a község lakosságának az agrárszocialista mozgalmakban vállalt szererepét. Az orosházi járás területén alakult munkásfalvak között nem kis szerepe volt Csorvás községnek sem, mely 1856-ban keletkezett. Ennek határában is három nagybirtok volt, ezeknek együttes kiterjedése 5995 kat. holdat jelentett (egyenként: 1337, 1673, 2985). Ugyanakkor még 19 középbirtok található a községben. A parasztság kezében pedig összesen 3531 kat. hold volt. Ezeknél a falvaknál már megszokott jelenség, hogy a birtokviszonyok megmerevedése folytán egy-egy lélekre csak csekély kiterjedésű föld jutott, itt történetesen 0,82 kat. hold. Ezeknek, a megdöbbentő adatoknak közlése nem öncélú, sőt az eddigi részletezés éppen arra akar rávilágítani, hogy az összeírások absolutszámai mögött milyen lényeges vonások húzódnak meg. A történeti fejlődés következtében ezeknek a 72 V. ö.: Hanzó L. : A délalföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. sz. II. felében. Szántó Kovács Múzeum Évkönyve. Orosháza. 1961. 24. 1. 73 OBM. 365. 1.
