Dankó Imre: Jelentés a Gyulai Erkel Ferenc Múzeum 1963. évi munkájáról (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 50. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

kínálkozik bizonyos változások felmérésére, hogy nem a részeket, hanem a változó egészet, a kultúra egészének változását vizsgálja. Természetesen ezt a kutatási szempontot is vissza lehet vetíteni a múltba és beszélhetünk történeti változásvizsgálatokról is, de tisztán kell látnunk, hogy a változásvizsgálat nem azonos a történeti néprajzzal. Mindez nem jelenti távolról sem azt, hogy a hagyományos néprajzi kutatási formák eddigi és ezutáni művelése értéktelen, szükségtelen. Sőt, éppen ellenkezőleg, nagyon is hasznos, mert egyrészt anyagot szolgáltat a változásvizsgálatok gyakorlati folytatásához, másrészt elméleti tisztázódását segítik elő. Ugyanakkor nem lehet vitás, hogy minden, a hagyományos értelemben vett néprajzi kutatásnak változásvizsgálatainak is kell lennie, illetőleg minden kutatásnak a változásvizsgálatok igényei szerint is kell folynia. A változásvizsgálatok megkövetelik, hogy kutatásaink közben mégoly apró jelenséget is a lehető legteljesebb összefüggésében, saját változásában is vizsgáljuk. Ez az igény elve bizonyos fokú szintetizálást jelent s kétségtelen, hogy a változásvizsgálat szintetizáló tendenciával bír. A változásvizsgálatok éppen ezért komplex vizsgálati eljárásokat és feldolgozási módszereket követelnek. A változás az élet, a kultúra lényege, csak a teljes megmutatás, a minden összetevő bemutatása révén válik érzékelhetővé.