Dankó Imre: Jelentés a Gyulai Erkel Ferenc Múzeum 1963. évi munkájáról (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 50. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

Üj életünk, a szocializmust építő társadalom népéletének vizsgálata egyideig, mint egyedüli néprajzi változásvizsgálati tárgy élt a köztudatban. Ezért igen fontosak azok a kutatások és feldolgozások, melyeket ebben a tárgykörben a legutóbbi tíz év alatt Balassa Iván, Bakó Ferenc, Kardos László, Molnár Balázs, Szolnoky Lajos, Boross Marietta és többen mások végeztek. Ezekre a kutatókra igen nagy hatással volt a szovjet néprajzi iskola, amely 1945—55 között munkálkodása tekintélyes részét az úgynevezett kolhoznéprajz művelésére fordította. Hatásukra nálunk a néprajzi változásvizsgálatok szinte kizárólag az új élet, a szocialista társadalom viszonyai között kialakuló, formálódó népélet kutatását jelentette. Ezen belül pedig a figyelem első renden a legkülsődlegesebb és éppen ezért a legnagyobb változáson átmenő tárgyakra irányult; a település, a népi építkezés, a lakáskultúra vizsgálatára. Ugyanilyen indokból különös szeretettel fordultunk az új, úgynevezett szocialista városok vagy falvak, tanyaközpontok életének kutatása felé, mert ez a tárgykör merőben új, változó körülményeket vett alapul. Nem véletlen az, hogy a felszabadulás 'utáni magyar néprajzkutatás viszonylag rövid idő alatt alapos, kiterjedt gyűjtőmunkán alapuló tanulmányt produkált Ebes Hajdú, György tarló Zemplén, Szentgyörgypuszta Fejér, Pusztatúrpásztó Szolnok és Kornádi Bihar megyei új, illetőleg új részekkel bővült községekről. Ezekben az esetekben a kutatás szinte kizárólagosan a település, az építkezés, a lakáskultúra változásának vizsgálatára szorítkozott. Különleges magyar tárgykör volt a tanyák kérdése. Ehhez viszonyítva összetettebb vizsgálatot jelentett az, amikor a település, az építkezés változásain, vagy új formáin túl a lakosságot, a népet, a népéletben végbement változások vizsgálatát tűzték ki kutatóink feladatul. Az újszerű tárgy, a járatlan út, a tapasztalatok hiánya miatt nem lehet csodálkozni azon, hogy ilyen irányú kutatásaink és feldolgozásaink szinte egyöntetűen a felszabadulás előtt cselédsorban élt emberek mai életét vette vizsgálat alá és a tárgy megkötöttségeinél fogva igen sokszor nem néprajzi eszközökkel próbált a feladat megoldásához eljutni. Az e tárgykörben született cikkek, tanulmányok inkább szociológiai, statisztikai adatfelvételek, mint néprajzi adatgyűjtések vagy feldolgozások voltak. Úgy véljük, hogy napjainkban jött el az ideje annak, hogy az eddigi, tapasztalatok, eredmények, de eredménytelenségek felhasználásával is, tisztázódjék a néprajzi változásvizsgálatok mibenléte, tárgyköre, módszertana, hogy ennek megfelelően eredményesebb magyar néprajzi változásvizsgálatok bontakozhassanak ki.