Dankó Imre: A gyulai fazekasság (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 48-49. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

fülű, kívül sötétzöld, belül sárgásbarna mázú, fedős cserépedény. Vajtartásra használták. Gyulán készült a XIX. század közepén.) 39. Bögre (N.61.391.1. •— M = 10.5, Fenék és szájátm. = 10 cm. — Hengeres egyfülű, lilás márványos mázzal: középen festett virágdísz áll. Gyulai fazekasmunka a XX. század elejéről.) 40. Köcsög (N.61.393.1. — M = 11, Fenékátm. = 8.4, Szájátm. = 9.5 cm. Egyfülű, zöldmázú, cserépedény. Gyulai készítmény a XIX. század második feléből.) 41. Tál (N.61.403.1. — M = 12.3, Fenékátm. = 22.1, Szájátm. = 30.5 cm. — Világos barna mázú, kétfülű cserépedény. Gyulán készült a XIX. század legvégén.) 42. Tál (N.61.404.1. — M = 17, Fenékátm. = 24 Szájátm. = 52 cm. — Sárga mázas gyúrótál. Gyulán készítették a XIX. század második felében.) 43. Butéla (N.62.2.1 — M = 16.6, Sz = 6,8 cm. — Zöld mázú, alákarcolt díszítésű cserépedény, majd teljesen olvashatatlan felirattal. Gyulán készült a XIX. század végén.) 44. Csupor (N.62.13.2. — M = 98, Átm. = 8.7 cm. — Kisalakú, egyfülű, barna mázú cserépedény. A XIX. század végén készítették Gyulán.) 45. Tál (N.62.13.3. — M = 7.5, Fenékátm. = 12.5, Szájátm. = 19 cm. — Fehér mázú, festett virágokkal gazdagon díszített cserépedény. Ételes tál. Gyulán készült 1920 körül.) 46. Csupor (N.62.26.1. — M = 15.2, Átm. = 13.7 cm. — Fazékalakú, egy fülű cserépedény fehér mázzal, kék vonaldíszekkel. Gyulán készült 1930 körül.) 47. Boros kancsó (H.61.109.1—2. — M = 41, Femékátm. = 13 cm. — Két azonos, zöld mázú, nyomkodott díszítésű, feliratos cserépedény. Mindkettő egyfülű, a fülekhez csatlakozó rézlemez fedővel. Mindkettőt Szüts József gyulai fazekas mester készítette 1871-ben Bordé János és felesége Tar Sára megrendelése alapján a gyulai református egyház számára úrasztali boros kancsónak. Az egyik — H.61.109.2. — rajzát közöljük.) A felsoroltakon kívül a gyulai Erkel Ferenc Múzeum őriz még mintegy 250 darab olyan különféle cserépedényt, melyek valószínűleg gyulai készítmények. Az Erkel Ferenc Múzeum gyűjteményén kívül a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban mintegy 50, a Békési Múzeumban mintegy 10, az eleki helytörténeti gyűjteményben pedig mintegy 5 gyaníthatólag gyulai eredetű fazekaskészítményt őriznek. A Magyar Nemzeti Múzeum — Néprajzi Múzeum mindössze egy biztosan gyulai eredetű fazekasmunkát (butéla: 53.61.408) és Tábori István mázőrlőjét őrzi. II. GYULAI FAZEKAS NÉVSOR A gyulai fazekasok-kályhások névsorát igen nehéz összeállítani. A céhiratok közül egyedül a számadáskönyv (Csz.) használható valamelyest, az ipartársulati és ipartestületi iratanyag pedig olyan szegényes, hogy kutatásaink közben nagyobbára az egyházak halotti anyakönyveit (Refakv., Katakv.), valamint 1895-től kezdődően az állami halotti anyakönyvre (Állakv.) voltunk utalva. Sajnos az anyakönyvek sokszor nem jelölik a foglalkozást vagy gyakran „kézmíves" bejegyzéssel intézik el. Ilyen körülmények között biztos, hogy névsorunk nem teljes és kívánatos, hogy alábbi névsorunkat ezutáni kutatások kiegészítsék. Az említett forrásokon kívül (Refakv. 1801 — 1894, Katakv. 1757—1894, Állakv. 1895—1950, Csz. 1836—1890) megemlítünk még egy fontos forrást: Gyula városának 1880-ban készült összeírását. Ennek az összeírásnak két hatalmas kötetét a Gyulai Állami Levéltár őrzi (GYÁLÖ.). 1. Adolf fazekas legény („elmenetelekor fizetett a céhnek 19x-t. 1837. máj. 4-én." Csz.) 2. Agott György fazekas mester (1796—1861. nov. 4. felesége Tövisháti Erzsébet. Lakik a 275. házszám alatt. Refakv. — Fia szegödtetésére, és felszabadítására fizet 6 f. 15 x-t. 1852-ben. Csz. A név a későbbiek folyamán Aggod alakban ismeretes.)