Dankó Imre: A gyulai fazekasság (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 48-49. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

Kályhacsempe. Adatait lásd a készítményjegyzék 23. pontjában. a harmadikba a felvagdalt zsírozót tették, később a töpörtyűt tartották benne, és így tovább. A kamrában állt az ecetes korsó is, itt tartották — ahol volt — a gyertyamártót is. Télire behordták a csirkeitatókat, nehogy szétfagyjanak. A telet a kamrapolc alján húzták ki. A felső polcokon csuprok, szilkék, köcsögök, lábasok álltak egymás mellett tarka összevisszaságban. Némelyik üres volt, némelyikben pedig cirokmagot, virágmagvakat, rizskását, cukrot, borsot, köménymagot vagy éppen megkezdett fokhagyma fejet tartottak. Az istállóba is jutott a cserépedényekből. Az istállóablakban cserépmécses vagy gyertyatartó állt. Az ajtó mögött lévő faveder mellett cserép-csuprot is lehetett mindig találni. A fejés már emlékezet óta nem cserépedénybe történt, de a kifejt tejet a gazdasszony már a konyhaajtóban szétöntötte a ház előtt álló köcsögfán vagy a kiskert lécein függő köcsögökbe. Az ilyen szétöntött tejet nem vitték piacra, hanem házhoz jöttek érte. A piacra vitt tejet emlékezet óta bádogban viszik eladni, cserép kannában igen régen vihették csak. Viszont a tejfelt mindig cserépcsuporban árulták, sőt árulják még sokan ma is. Az ilyen csupor neve: tejfölös bögre. A lekvárt is cserépedényben, lekváros fazékban árulják.