Dankó Imre: A gyulai fazekasság (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 48-49. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

Fazék (szilke). Adatait lásd a készítményjegyzék II. pontjában. Hagyományos forma és színezés. Leköthető szájjal. téglát tettek, hogy ne áztassa fel a konyha földjét. A konyha falába mélyített tartóban pedig vagy az ablak párkányán cserépmécses, gyertyatartó állt. A kaszniban, ha a tányérokat nem ott tartották, vagy ha a tányérok mellett még volt hely, a cserépfedőket, a kisebb-nagyobb csuprokat, fazekakat, lábasokat is itt őrizték. A csuprok egy része tele volt fűszerrel, ezzel-azzal, de a sónak és a paprikának külön volt cserépedénye, azt is itt tartották paprikatartónak vagy sótartónak hívták még az olyat is, ami kétrészes volt és paprika is, meg só is volt benne. A szobában csak odavaló cserépféleséget tartottak, mint például gyertyatartót, tintatartót, a sublóton, a tékában vagy az almáriumban egykét butélát. A pad alatt volt a helye a pálinkás butykosnak. Ha volt a háznál díszes cserépkulacs, azt a szoba falára akasztották. Néhány helyen a sublóton dohánytartó és cukortartó is volt. A dohánytartó olyan volt, mint egy vastag mozsár, fedővel zárható volt, az oldalát mindenféle domború és festett díszek díszítették. A cukortartó kétrészes medve vagy disznó figura volt. Az asztalon kancsó vagy oros állt s ha vendég jött nem sokáig maradt üres. Bort hoztak belé és régen csuprokba, majd