Dankó Imre: A gyulai fazekasság (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 48-49. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

Köcsög. Adatait lásd a készítményjegyzék 34. pontjában. Hagyományos forma és színezés. vagy másképen vászon edénynek nevezték. Ezeknek a vászonedényeknek volt a legnagyobb keleté. Nem is nagyon vigyáztak rá az öregek, ha eltört, vettek helyette másikat. Ezért aztán minden vásárban nagyon sok fazekasárú fogyott el, de különösen a kisasszonynapi vásárban vették a legtöbbet. Volt olyan asszony is, aki egyszerre húsz-harminc különféle cserépedényt vett és aztán alig tudták hazavinni szekéren. A nagy edényekre jobban vigyáztak, mint a kicsire, mert az drága is volt, meg nem is nagyon lehetett kapni. Azt a keveset, amit egyszerre felhoztak a fazekasok a piacra meg a vásárra, hamar elkapkodták. Ha az ilyen nagy edény, teszem azt egy lakodalmas fazék, amilyenbe a csigát fó'zték, el-