Dankó Imre: A gyulai fazekasság (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 48-49. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

árutermelésre dolgozó fazekasságról tesznek tanúvallomást. A mázas edényféleségek, például tálak, tányérok csak a török hódoltság alatt jelennek meg, de csak a XVIII. században válnak általánossá. Bár egyes edények, mint például a korsók és fazekak, többségükben továbbra is mázatlanok maradnak. A közelmúlt gyulai nyelvhasználata a mázatlan edényt más, később tárgyalandó elnevezések mellett paraszt edénynek, a mázast pedig cifra edénynek nevezte. Nyilvánvaló, hogy ez az elnevezés is régebbi keletű, a közelmúlt társadalmi viszonyainál korábbi körülményekre utal. A XIX. század elejétől kezdődően jobban figyelemmel tudjuk követni a gyulai fazekasság életét. A mesterek száma 20 körül mozgott és általában 1—1 segéddel, valamint 1—2 inassal dolgoztak, de dolgozott a mesterek felesége is, a nagyobb gyerekek is, az egész család. Ilyen körülmények figyelembevételével megállapíthatjuk, hogy a múlt század derekán, amit a gyulai fazekasság virágkorának is vehetünk, mintegy 80 ember foglalkozott városunkban fazekassággal. Közülük mintegy i 5 kizárólag cserépkályhakészítésből élt és további 10-re tehető azoknak a száma, akik alkalomszerűen kályhacsempéket is készítettek, de kályharakással nem foglalkoztak. Ebben az időben már szerepel a kályhás elnevezés is és azt jelöli, hogy viselője csak kályhacsempekészítéssel, illetőleg kályharakással foglalkozik. Föltűnik a korsós elnevezés is, jelezve, hogy viselője csak korsókat és butykosokat készít. A kályhások, cserépkályhások, (ritkán így is emlegetik őket), valamint a korsósok mindvégig fazekasoknak tartották magukat, szervezetileg is együvé tartoztak, más elnevezést nem használtak. 1836-ban a gyulai fazekasok újjászervezték céhüket, új céhlevelet, privilégiumot kaptak (5). Új céhládát is csináltattak, ezt legutoljára Kelemen Miklós fazekas mester őrizte. Özvegyétől került be az Erkel Ferenc Múzeumba. Benne tartották a céh iratait. Ezek azonban időközben megsemmisültek, csupán egy számadáskönyv és a céhlevél van meg (6). Ismeretes a céh 1836ban készült pecsétje is (7). A céh megújítása, az élénk szervezeti élet is bizonyítja, hogy a gyulai fazekas céhnek bizonyos központi jellege is volt. Nemcsak azért, mert messze tájon egyedüli fazekas céh volt (környékbeli fazekascéhek: Belényes 1645, Nagyvárad 1820, Lippa 1819, Arad 1817 és Hódmező5. Békés vármegye közgyűlésének jegyzőkönyve 1836. febr. 1. 127. szám alatt a Kancelláriához utasítatnak a 37928 szám alatt kiállított céhlevél átvételére. GYÁL. — A céhlevélért a céhszámadások szerint 440 f-t fizettek. Számadássá A' Gyulai Betsületes Fazekas Czéhnek. Erkel Ferenc Múzeum Adattára: 6001. 6. Erkel Ferenc Múzeum Adattára: 6001. 7. Erkel Ferenc Múzeum: H. 61. 141. 1. — Magassága: 7,5, fejének rövidebb átmérője: 3,7 cm. — Tömör rézfejű és nyelű, ovális lenyomatú pecsét. Felirata: Gyulai Fazekas-Czéh pecsétje 1836. A céhszámadások szerint Aradon csináltatták 32 f 30 x-ért.