Albel Andor – Vincze Ferenc: Békés megye öntözéses gazdálkodása (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 47. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)
felderítése céljából öntözési és talajtani laboratóriumot létesített. 1944-ben országosan 28 ezer kh területen öntöztek, s ennek egyharmada rizstelület volt. A második világháború tönkretette mindazt a mérsékelt eredményt, melyet országosan és megyeileg elértek az öntözéses növénytermesztés területén. Az öntözött terület visszaesett, a műtárgyak megrongálódtak, a csatornák karbantartása évekig elmaradt. 5. Fejlődés a felszabadulás után A világégés elmúltával az újjáépítés elsődleges feladatának teljesítése után került sor a további lépésre. Az első ötéves tervben már kirajzolódtak azok a hatalmas lehetőségek, melyek az öntözés területén is nyíltak megyénkben. 1956—60. közt átlag 14 ezer hold területet öntöztek, tehát fele annyit, mint 1940-es években országosan. Kialakultak, s részben a második ötéves tervidőszakban bővülnek megyénk ötöző rendszerei, amelyek közül legnagyobb a szarvaskákafoki rendszer. 1965-re épül ki teljesen. Ekkor majd 10 600 holdat tesz ki az öntözött terület. Korszerűsítették a szivattyú-telepet s teljesen újat építettek a Gorup-telep helyett. Az új szivattyú-telep villamosenergiával működik, s 6,5 m 3 /sec a teljesítménye. Egyik szivattyúegysége reverzibilis, tehát belvíz esetén mentesíthető az elöntött terület. a) Vízgazdálkodási társulatok 1948-ban államosították a vízügyeket. A következő években hatalmas összegeket fordított az állam vízgazdálkodási célokra, létesítmények építésére. Ezek az összegek még így is kevésnek bizonyultak a feladatok megoldásához, mert jelentős lemaradást és sok mulasztást kellett pótolni. Nem volt gazdája a belvízrendezésnek. Hiányzott olyan szervezet, mely az érdekelt lakosságot, üzemeket összevonja a helyi feladatok megoldására — eliszaposodott csatornák tisztítására, elmocsarasodott, területek belvizeinek elvezetésére, öntözéses gazdálkodáshoz szükséges létesítmények építésére. 1957-ben az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletet hozott az állami vízgazdálkodási szervek és az ármentesítés, az öntözéses gazdálkodás előnyeit élvező lakosság, termelő üzemek társadalmi összefogására. A rendelet értelmében az érdekeltek vízgazdálkodási társulatokba tömörülhetnek. A szerv nem érinti a vízügyek állami irányítását. A nagyobb építményeket, főműveket ezután is az állam építi és tartja fenn, csak a helyi jellegű munkákba vonja be az érdekelt társulatokat. Az elmúlt néhány év alatt már jelentős eredményeket értek el a társulatok vízrendezésben és vízhasznosításban egyaránt. Összefogják a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek erejét a közös célok megvalósításához, ami kisüzemi körülmények közt lehetetlen volt.
