Dankó Imre: A Gyulai vásárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 44-46. Gyula, 1963)

Függelék - 6. Szakál Lajos vásári és heti vásári tudósításai a Békés c. lapból 1870—71-ből

mésnek is, nagyobbrészben vevőre. — Az összes sertés-forgalom, a 12—13,000 darabot alig haladta meg, minek negyedrészénél több nem Igen kelt el. A bécsi, pesti, pozsonyi, győri, soproni és szegedi idejáró nagy-kereskedők — és hizlalók közül, — csak 3-an voltak most. ezek is csak mérsékelt vásárlást tévén a sovány süldőkből. — Szokás eüen a sertésvásárt most csak szerdán kezdték meg a vétellel, és kinyújtották péntekre is; látszott, hogy vontatva vették; — látszott, hogy ráért duszkálni a jószágban, — s látszik, hogy az eladók nem nagyon szívesen akarták visszahajtani nyájaikat, de vártak a vásár legvégére is, — hogy eladást tehessenek, — persze a hadüzenet akkor még itt nem tudatott, — s ez is tehetett valamit a dologra. Az árak Uy viszonyok között s a miatt, mert kevés volt a vevő, — az is inkább a tarlókat használni kívánó gazda közönség és a hizlalást kicsiben űző egyes gyulai iparosok köréből volt, — egész vásár folyama alatt alant maradtak, és következőképen alakultak: Az igazi prima süldők hiányozván, — a középszerűek legeleje a másfél és két éveseknek ha jó húsban voltak 45 írttól 50 frtig — kivételkép 52 frtig keltek páronkint az ösmertebb hízékony nyájakból. Az ezután való classisuak 30 írttól 35—37 frtig keltek a faj és húsáUapothoz képest; — míg az egészen csekély másfél éves sőt rossz fajú és nagyon sovány mis-más két éves nyájak is, 18 írttól 25 frtig nem könnyen keltek el. — öreg sertés csak kisebb falkában vagy páronkint volt, — s még erre sem volt jó vásár, és egy jobb fajú falkát is, elkeseredett gazdája 48 írtjával oda adott páronkint, — míg kivételképp 55 frt, de eüenben 40—45 forintos eladások is fordultak elő. — A malacoknak sem volt általános erős keleté, sem elég jó ára, mi mint az egész sertéspotyaság előre várható nem vala. A hízott sertésből a lacikcnyhások ha vettek néhányat, — mások rá sem igen néztek. A szarvasmarha vásár oly nagy terjedelmű volt, milyet újabb időben csak ritkán láthatunk. A miatt, mert a marhavásár közepében száz meg száz szekér rendetlenül minden felé, s nagyobb csapat marha csak kevés jött, a vásárjog bérlő pedig nem szereti közleni, hogy jövedelme ki ne tudassék, a behajtott jószág számát, majdnem lehetetlen a marha számát egészen hiven megállapítani, tehát csupán hozzávetőleges számítással kell beérni s ily módon a behajtott szarvasmarhák számát 8—9000-re mint legkevesebbre tehetni. Néhány falka erdélyi szép címeres nagy ökör adta meg e vásár koronáját, és éppen az Uyen jószág volt a legkeresettebb, azért igen jól :s megfizettetett. Nagyvevőkül egy cseh, egy bécs-vidéki, egy soproni, egy nyitrai nagyobb gazdászaf szerepelt, maga a cseh ide máskor is járni szokott, vevő 200—300 drbig szándékozva a legnagyobb ökrökből venni, — de aligha teljes számában kibirta venni, — a többiek egy-egy százat vettek legalább. — Felsőbb megyei nagy tüszőjű tótok a 3 éves tinókra, a mészárosok a jobbacska meddő jószágokra, voltak kész vevők, — de székre való jó hús épen a legkevesebb volt, — jobbára csak tarló és sarjú mezőre való félhúsúák voltak a meddők is. A bizton kitudott árak a következők voltak: Az erdélyi válogatott szemenszedett prima fiatal 5—6 éves ökörből a cseh vevő egy 36 darabból álló kis falkát 420 írtjával fizetett páronkint. Ez volt a legszebb, legdrágább csapat ökör az egész vásárban. — Egyébként a prima ökörnek ára 3i0 írttól 400 frtig volt. mint általános folyó ár. A másodrendű nagy ököré 350 frtól 330 frtig; a középszerű ököré 260—320 ftig; — a csekélyesé 200—240 ftig; a négy éves szüaj tinó ára 300—350 frtig; a 3 éves 240—280 ftig; — a 2 éves 50—140—170 ftig kelt páronkint: — a rúgott tinó pedig 40 frtól fel egészen 90 frtig a minőséghez képest. A meddő tehenek 1-sű osztálybeli jó húsúak d.-bja 100—120 frt, 2. oszt. 75—95 frt, 3. oszt. 60—70 frtig, a 4. oszt. 40—55 frtig. Az egészen sovány marha rossz áron sem volt kelendő s annyira; hogy a legnagyobb rossz húsú mustra ökör párja 200—240 frtig alig kelt. (folyt, köv.) Országos vásári tudósitás. (Békés II. (1870. júl. 31.) <Folytatás) A lóvásár a jobbacskák közé sorolható. Hajtott ménes volt 5, 1 nagyobb, 4 kisebb, az első bessarabiai 100 drb középszerű, és valamennyi ménes összesen 265 drb lóval. A bessarabiai vad ménesből, mely akolban áruitatott, 35—40 drb kelt el leginkább 110—120—130 írtjával darabja, az erdélyi ménesekben alig néhány sz.ebbecske fiatal ló, egy-kettő alig ütötte el a 200 ftot, a többi bizony 100—140—150 frtig kelt csak darabonkint. de szelídebb s nagyobb része jól betanult hátas és hámos ló lévén, bátrabban vették, a tanítás veszélyétől nem féltek. Az erdélyieknek nagyobb kelendőségük volt egy szóval, 90—100 drbig volt az eladottak száma. Jó erős, fiatal paraszt igás ló 110—130 frtig. csekélyebb 70—90 frtig. egészen közönséges apróbb nyomtató fiatal lovak 50—60 frtig keltek, vergék 20—30 frtig. Az egész lóforgalom 1600—1800 drbra volt tehető.