Dankó Imre: A Gyulai vásárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 44-46. Gyula, 1963)

V. Esetek a gyulai vásárokról

megírta: „A vásári rendőrség, mint mindig, úgy most is dicséretesen működött, — s meg is látszott e működés eredménye a szekér torlódás, kocsi törés, fejbeverés s egyéb szokott dolgoknál. De minek is bajlódnának a vitéz urak ilyesmivel, hiszen csak a zsinóros ruhát kell messziről mutogatni, s minden rendjén van, — legalább hitük szerint; azonban nagyon tévednek. A lacikonyhák bicskanyitogató bora melletti dínom-dánom már lerontotta — ha volt is — a kék ruha tekintélyét. Pedig rendőreink ezúttal is, — régi szokás szerint — több gondot fordítottak a pohár ürítés-, mint a vásár rendjére. Ha két szekér találkozott az elég széles gáton, már mindi árt torlódás volt, holott ennek elkerülésére nem sokkal több talentum kívántatik, mint a taplópuhításhoz. Különben nem akarjuk rendőreink tehetségét ennyire degragálni, mert bizony feltalálták volna ők magukat az ilyen esetekben, hanem ki tehet róla. ha a lacikonyha ilyenkor távol esett a helyszínétől. A lóvásárban meg éppen példás rend uralkodott, mehetett oda szekérrel, kocsival akinek tetszett, valamint a szekerek közé is hajthattak egész csapat lovakat, melyek aztán vásárt ütöttek, romboltak bontottak minden előtalált dolgokat. S a rendőrség borongott az éji homályban, a rend pedig kesergett ő árvaságában. — Jele. ki a politika magasabb tudományából tanulmányt kíván szerezni, itt biztos a haladás".

101 A Békés a kormánypárt lapja volt s ahogy a cikkből is látható, nem tudott a kor színvonalára emelkedve eléggé szabadelvű lenni. . . DANDÉ SÁNDOR HÁROM KORONÁJA A Magyar Királynak igen sok alkalmazottja volt. Még afféle hentest is foglalkoztatott. Dandé Sándor volt ez a hentes, az volt a feladata, hogy a konyhára vásárolt disznót, birkát, sőt néha marhát is levágja, feldolgozza, vagy ha csak az uradalmi székből hoztak is húst. előkészítse a konyhára. Nem valami nagy hivatal volt ez, de valahogy csak meg lehetett belőle élni. Dandé szállása az istállóban volt. oda volt neki beállítva egy dikó. Két-három falbavert kampón függött az egész vagyona. Ott volt a szeredása, kabátja, meg pár más holmija. Nem lakott az istállóban rajta kívül senki, ezért is lehetett olyan magabiztos, hogy a nehezen gyűjtött három koronáját tartalmazó bugyellárisát csak úgy a dikón hagyta egy szép vásári napon. Vásárkor a Magyar Király mindig dugig volt, tele volt az udvara is. A vásárosok bizony mindenre kíváncsiak voltak, benéztek azok talán még a kürtőbe is. Különösen figyelmesen nézelődött Klaszák János gyolcsos tót, valahonnan Rozsnyó környékéről. Bizony bekukkantott az istállóba is és meglátta a bugyellárist is a Dandé dikóján. Nem volt ott senki, nem sokat teketóriázott hát, hanem egy ügyes 101 Békés III. (1871.) máj. 25. 76