Dankó Imre: A Gyulai vásárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 44-46. Gyula, 1963)

V. Esetek a gyulai vásárokról

saság, én is fötápászkottam. Kimegyek a kúthó, hát látom ám,— verje meg az Isten — beomlott a java az iccaka. Hát úgy ekeserettem, hogy mingyá elővett a hasmars. E is inatam hátra az isten hátamögé, mondok — csak kipihenem ott magam, mielőtt nekilátok. A kabátomat, meg oszt a pipámat letettem a fődhányás szilire. Ecce csak arra leszek figyelmes a bokorba, hogy szaladgának ám igen az udvarba, elül a gazda, osztán az asszon, meg a nagyobbik fijú, de még a szomszéd is. Ásóra, lapátra kap az egísz társaság, oszt neki a gödörnek, hánnyák kifeli istenesen a homokot, nomán csak níztem onnan a kert vígibű', hogy mi lesz ebbű'. Hát mondhatom hajjátok, iparkottak vele, úgy kibánták hárman-i vagy nígyen egy fertáj alatt, hogy jobban se kellett. Akkó' aztán szípen előgyüttem, oszt mondok, hogy mé rontyák el kentek eszt a jó kutat? Akko' nísztek oszt csak nagyot, de oszt mondtak is eszt-aszt, mer' hogy az' hitték, hogy rámomlott a főd. így oszt igazán meglett estire a kút, pedig alig csinátam, másnap dílre meg be is kávásztuk. A sváb igen-igen dünnyögött, mondogatta a magaj ét. No de hát ki törődött víle, baráccsággal vátunk el harmadnap délután. Azúta is ha talákozunk a vásárba vagy a pijacon. igencsak megismerjük egymást. Eccer mán még el is kommendát egy attyafiának, csak aszonta, hogy igen vigyázzanak rám, dinnyévé' ne etessenek, mer attó gyün meg az eszem.. . A gyulai piacokon és vásárokon mindig emberpiac is volt. ahol napszámosokat, fuvarosokat, alkalmi munkásokat, kutasokat lehetett fogadni. Ez a jóízű história nyilván nem itt termett, de gyulaivá is vált. a szereplők, az itteni környezet, a gyulai vásárok és piacok révén.

93 A GAVALLÉR TOLVAJ Jellegzetes alakjai voltak a gyulai vásároknak a kupecek. Nem nagykereskedők voltak ezek, viszonylag kevés pénzzel dolgoztak, egyik vásárból a másikba mentek. De azért költekezőén éltek, nem sajnálták a pénzt, azt mondták, hogy könnyen jött, könnyen megy. Ilyen ember volt Balogi István makói kupec is. A gyulai vásárba azért jött, hogy néhány tehenet vegyen s azt aztán hazahajtsa, és otthon egy kis nyereséggel továbbadja. Az egyik nyári vásáron történi vele a következő eset. Igen meleg volt, már kora reggel serrel kellett kezdeni a napot. Jó volt az az irgalmatlan porról is, ami a vásár fölött kavargott. Balosi uram már két nappal előbb megérkezett, és harmadmagával a Németvároson szállt meg egy régebbről ismerős háznál. Megbízható, jóféle cselédek voltak a háziak, kölcsönösen ismerték egymást. Balogi lakótársai egy bizonyos Moró János ugyancsak makói és egy Kiszela nevű. talán komlósi ember volt. Nyilván93 Erkel Ferenc Múzeum Adattára 4472.