Dankó Imre: A Gyulai vásárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 44-46. Gyula, 1963)

III. Áruk és árusok a gyulai vásárokon

ban állomásozó nyersbőr- és gyapjú vásár itteni megtartását. A nyersbőr vásáron árulták a csert is, legtöbbje a vadászi erdőkből származott. A vásár egész területét bejárták a mozgóárusok. Ilyenek voltak a pereces, a bosnyák bazáros és nyárban a fagyialtos. A nyersbőr- és gyapjúvásár nyugati sarkához igen közel esett a Kisvároson, a Bárdos oldalban tartani szokott favásár. A félig elkészített és egészen kész épületfákat és az asztalosoknak való fűrészelt faárut úgy úsztatták le a bihari hegyekből. A tűzifát kosarakban is úsztatták olykor. Az úsztatókat, akik a lápokon és a különféle csatornákon keresztül át irányították a fákat, lápos embereknek nevezték. A favásárban árulták román szekeresek a faszenet és a meszet is. A faszenet zsákokba porciózták. Mindig igen nagy gondot okozott a gyulai vásárokon a rengeteg szekér elhelyezése. A vásártereken csak azoknak a szekereknek volt helye, amelyekről árultak. Ezek legtöbbje sátoros vagy ekhós szekér volt, A többi szekeret, ami nem állt be házakhoz és már a fogadók állásaiba se fért be, a vásártereket környező utcákba terelték. Télen a szánok helyettesítették. Az ármentesítés és a belvízszabályozás teljes befejezéséig igen nagy jelentősége volt a víziutaknak, amelyeken bodonhajókon és csónakokon, sőt néha tutajokon is szállították az árút. Legfontosabb hajóút volt a sarkadi hajóút és a Malom-csatorna. amin Békésre és Csabára jártak a gyulai vásárokról. Pár szót kell még szólnunk arról is, hogy a vásárok minden alkalommal úgynevezett emberpiacok is voltak. Nemcsak a gyulai szegénység, hanem a környező falvak szegény népe is itt keresett munkaalkalmat és talált is. Nemcsak magához a vásárhoz kellett sok ember; sátrat felállítani, sátrat lebontani, pakolni, csomagolni, kisebb terhet hozni- vinni, éjjel a sátrakat és a kint hagyott árut őrizni, hanem az egyébkor szükséges munkára is itt fogadták meg a napszámosokat, favágókat, bölléreket, mosónőket, kutasokat, kubikosokat, varrónőket. A piac több részre tagozódott. A gyümölcs- és zöldségpiac foglalta el a legnagyobb helyet. A gyulai termelők mellett legtöbb árut mindig Gyulaváriból (sárgarépa, petrezselyem, bab, krumpli, kalarábé), Dobozról (veres- és fokhagyma, bab, borsó krumpli torma) és Kétegyházáról (káposzta, krumpli, hagyma, paprika) hozták. Ezekről a helyekről került ki a legtöbb gyümölcs is, télben az aszalvány és a lekvár is. A tej, túró, vaj — amit a tejpiacon árultak — szintén innen származott elsősorban. A tojást mindenütt árulták, sokszor a baromfi piacon is, a csirkékkel, tyúkokkal, kakasokkal, kappanokkal, pulykákkal, libákkal, kacsákkal, galambokkal együtt. A legtöbb baromfit a gyulai tanyákról, Gyulaváriból, Gyulavarsándról, Sarkadról, Dobozról, Kétegyházáról. és Kígyósról hozták. Már a múlt század 80-as éveitől kezdve elszállításra is vásárolták a baromfit a nagykereskedők. A baromfipiacon lődörögtek a tollas és bőrös zsi-