Dankó Imre: A Gyulai vásárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 44-46. Gyula, 1963)

III. Áruk és árusok a gyulai vásárokon

szan lecsüngetve árulták a legkülönbözőbb színű szalagokat, pertukét, pántlikákat és szíjakat. A mai artézikút és a gimnázium előtti térrészen a rézművesek és a kalaposok között 7 vagy 8 utcában is árultak a sátoros ruhakereskedők, a nagyrőfösök, a gyerekruhaárusok, a norinbergások, a férfi- és női szabók, a függönyösök, a csipkések. Ezek zöme Pestről meg más nagyvárosból jött, mint például Debrecenből, Szegedről, de különösen Aradról és Váradról. A vásártér északi felének csücskében edényesek, cukorkaárusok foglaltak helyet. Az edényesek is messziről jöttek. Pesti, rozsnyói, miskolci és váradi árusokat lehetett köztük találni. Itt árultak a planétások és a gyógy füvesek is. Hátuk mögött hosszú sorban, a járda másik oldalán álltak a mézeskalácsosok sátrai és a keleti édességeket áruló törökmézesek asztalai. Itt voltak a cukorkások, a késesek, a puskaművesek és a szitások is. A Bonyhádi út déli oldalán még sokrétűbb volt a vásár képe. A járda külső oldalán végig csizmadiasátrak álltak. Mellettük hosszú sorban papucsosok, bocskorosok, cipészek árultak. Folytatásukként, egészen a Nagyhídig hentesek, cukrászok és fényképészek árultak. Amíg a fénykép el nem terjedt, itt fogadták megrendelőiket az árnykép kivágok és gyorsrajzolók. Hátuk mögött, a járda másik oldalán, a kápolna előtti térrészen pedig mutatványosbódék álltak egymás hegyén hátán. Ez volt a komédiás fertály. Itt volt a legnagyobb a zaj, a ricsaj az egész vásáron. A céllövöldék fülsiketítő durranásokkal hívták fel magukra a figyelmet, az ide hozott állatseregletek ketrecei előtt pedig visongva haladt el a gyereksereg, és mindenütt szólt a zene, ami legtöbbször csak egy-egy trombitának vagy dobnak keservesen kialakult összjátékából állt. Mindemellett a legkülönbözőbb mutatványosbódék kikiáltói hangos kiabálással invitálták befelé a nagyérdemű közönséget. A mutatványosok között külön meg kell emlékezni a sok jósról. Volt itt jövőt ismerő keleti mágus: több éve alvó, a jövőt megálmodó nő, asztaltáncoltató, sőt szuggeráló is. Legtöbbjük állandó hellyel rendelkezett, és igen lenézte a vásári forgatagban fel s alá járó planétásokat, akik színes papagájokkal meg szelídített tengeri malacokkal húzatták ki a szerencsét a vevőnek. Ezek üzletét is igen rontotta a töménytelen, úton-útfélen jóslásra ajánlkozó cigánynő. A mutatványosbódék szomszédságában, a kápolna előtt, megint csizmadiák árultak. Ez volt a csizmadiák törzshelye. A máshol árusító csizmadiák csak hely hiányában kerültek el innét. Kétféle csizmadia volt, sátoros csizmadia és rudas csizmadia. Az előbbi nagy készletét sátorban árulta, az utóbbi pedig kevés áruját földve vert rudakon állította ki, vagy csak földre terített ponyvadarabon kínálta. A csizmadiák sorának folytatásaként, a Fekete Sas féle, egy papucsos sor következett. Szegedi papucs, magassarkú papucs, pántlikás papucs, bársonyos papucs, cicás papucs, mind-mind keresett árucikk volt. A Fekete Sas felé. a kaszárnya oldalában két sorban cipészek árultak. Hosszúszárú fűzőscipő, cugoscipő, gombos cipellő, bársony és szattyán topánka, ebelászting cipő mind-mind