Dankó Imre: A Gyulai vásárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 44-46. Gyula, 1963)

I. A gyulai vásárok és piacok története

kott — vásárjaiba a' begyűlt összes néptömeg a' helybeli lakosokon kivül, negyvenezer számot ha felül nem haladja, igen megközelíti". 5 Mogyoróssy szavai felidézik két régebbi írónk adatait is. Petik Amb­rus 1784-ben voltaképpen ugyanúgy vélekedett, mint közel száz év­vel később Mogyoróssy. Azt írta, hogy Gyulán: — „Országos három Nagy Vásár, kivül a' Városon, Bárdos vizén belül, és kivül ezen a' Tartományon ritka hasonlatosságú mind embernek, 's mind minden­féle ezen a' földön megkívántató Sátorbéli Portékáknak, Mester em­berek, munkáinak, és külömb, külömbnémű Marháknak fa, és Vas Szerszámoknak, Áruló, 's meg-vevő sokaságával... Minden hétben Péntek napon, a' két Templom között a' Város' közepén heti Vásár Szokott tartatni, melyre a' közelebbvaló Helységekből sokféle Kony­hára való eleségek hozatnak bé és el áruitatnak a' Városbéliek' Szük­ségekre". 6 A másik régi írónk, Komáromy Miklós 1834-ben arról írt. hogy városunkban milyen sokféle és jó mesterember él, és hogy ezeknek milyen kapcsolata van a vásárokkal. „Továbbá nevezetes Gyula arról — írja — hogy jó vándorlott mesteremberei vágynak ki­ket a' szomszéd vármegyékből gyakran meg szoktak keresni: vágy­nak 12 czéhbeli mestereink, u.m. csizmadiák, szabók, asztalosok, la­katosok, kerékgyártók, kovácsok, vargák, takácsok, kőmívesek, ácsok, kalaposok, pintérek, szíjgyártók, kötélverők; vágynak czéh nélkül is, igen nevezetes tímárok, üvegesek, fazekasok, szűcsök, bádogosok, kés-, kefe- és szegcsinálók, fősüsök, molnárok, szűrszabók, nyerge­sek esztergályosok, pékek, puskamívesek és czitorások; vágynak Cű­szerszámos és boltos kereskedőink; vágynak vásárosok, és nagy pati­kánk ; vagyon minden pénteken héti-, és négy országos-vásárunk, a' hol kézmíveseink munkáikat, földmívelő gazdáink barmaikat elad­hatják, kertiszölőkkel bíró gazdáink pedig boraikból és gyümölcseik­ből pénzt szerezhetnek; nem szenvednek hiányt a' fában; mert a' vi­zek' nagy áradáskor szállítódnak a' faeszközök és tűzifa; rendesen az egész pusztaság Gyulán szerzé meg a' faeszközöket. u.m. nagy itató­vájukat. ekét, jármot, dongát, abroncsot, fa villákat, tölgy- és fenyő­eszközöket; nem szenved szükséget a' szép halakban, vizimadarakban és vad állatokban". 7 Sokkal beszédesebb és már hozzánk közelállóbb Palugyay Imre leírása. Munkája azért is áll előttünk nagy becsben, mert mint tudjuk, megírásához felhasználta Szakái Lajos adatgyűj­tését Békés megye viszonyairól. 8 Szakái költő volt, mégis behatóan érdeklődött a közgazdaság iránt, sőt gabonakpreskedéssel is foglal­kozott, tehát érthető, hogy fiííyelemmel kísérte a gyulai vásárok és piacok viszonyait is. Érdeklődésének számos vásári és piaci jelentés a bizonyítéka. Ezekből a jelentésekből, melyek a korabeli helyi la­5 Mogyoróssy János: Gyula hajdan és most. Gyula, 1833. 123—124. 6 Petik Ambrus: Békés mesye leírása 1784. Gyula, 1961. 23. 7 Komáromy Miklós: Gyula várossáról. és a' hajdani Gyulai várról. Nagyvárad. 1834. 65. 8 Dankó Imre: Szakái Lajos. A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 36. Gyula, 1961. 8—9.

Next

/
Oldalképek
Tartalom