Dankó Imre: A Gyulai vásárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 44-46. Gyula, 1963)

II. A gyulai vásárok ideje, helye és egyéb körülményei

tak. Emiatt a kirakodó-vásárt vasárnapról el kellett helyezni. Az ilyen áthelyezés, ami mellesleg ritka eset volt, nagyon ártott a vásárnak. Akárcsak 1922 tavaszi vásárjának vasárnapján is. Az ekkor szombatra áthelyezett kirakodó vásár nem sikerült, alig volt forgalma. Az este fényesen igazolta: „hogy a kirakodó-vásár legmegfelelőbb napja mégis csak a vasárnapi nap, mert ennek megszokott látogatottságát a hétköznapok egyike sem pótolja".

67 Fontos megállapítás ez, mert az egyházak a múlt század végétől kezdődően, egészen a második világháborúig egyre erősödő nyomást fejtettek ki a vasárnapi vásárok ellen. Azonban eredménytelenül, mert a vasárnapi vásár oly mélyen gyökerezett a nép hagyományaiban, hogy nem lehetett rajta változtam. Előfordult az is, hogy zsidó ünnep miatt volt kisebb a forgalom. Mint például 1869 kisasszony napi vásárán is, amiről a Békésmegyei Értesítő — vegyes tartalmú hetilap a gazdászat, ipar- és kereskedés köréből — azt írta: „az egész vásárra nézve — kivévén a bőröket — rossz volt a kilátás az izraeliták közbejött ünnepei miatt".

68 A zsidókat igen megbecsülték a gyulai vásárokon, mert elmaradásuk nagyban veszélyeztette a vásár forgalmát. Ezért az uraság még külön kóser vendéglőt is létesített számukra. A környék, sőt távolabbi vidékek nevezetes vásárainak időpontját is úgy állapították meg, hogy ne ütközzenek a gyulai vásárokkal. Pótvásárok esetében, amikor valamilyen oknál fogva elmaradt vásárok helyébe új vásár tartását engedélyezték, igen kellett arra vigyázni, nehogy ütközzék valamilyen más jelentősebb vásárral. Ezt igen nehéz volt elkerülni, és ezért a gyulaiak igen félte ka pótvásaroktól. Hacsak egy mód lehetősége is volt, mindig igyekeztek megtartani rendes időpontjában a vásárokat. Ütközések szempontjából különösen félni kellett a közeli békési és a távolabbi túri vásároktól. A gyulai vásárok helyét illetően Petik Ambrus arról tudósított bennünket, hogy a vásárokat a XVIII. században a Bárdoson belül és kívül tartottak. Ez a meghatározás nagyjából fedi a mai Kossuth tér és a külsővásártér területét. Ez az óriási terület valamikor összefüggő volt, és csak a város terjeszkedése, valamint a vásárok differenciálódása és a vásári rend kialakulása révén osztódott két fő- és több alrészre. A két főrész, a belsővásártér és a külsővásártér szoros kapcsolatban állt egymással az őket összekötő széles vásárutca (Bonyhádi út. ma Vértanúk útja) révén. A belsővásártérhez kapcsolódott a Szerecsen és a Hagyma tér, illetőleg az őket összekötő Honvéd utca és a gabonapiac (a mai Bajza utca). A Kossuth térből (belsővásártér) ágazott ki a tér felé szélesülő szájjal a Dobay utca (ma Engels utca), ebben is árultak. A külsővásártér a Kakas térrel állt összeköttetésben. Ennek a vásártérnek a város felé eső része lassan beépült. Itt létesült 67 Békés Lm. (1922) máj. 31. 68 Békésmegyei Értesítő I. (1869) sept. 12.