Dankó Imre: A Gyulai vásárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 44-46. Gyula, 1963)

II. A gyulai vásárok ideje, helye és egyéb körülményei

sárokon volt a legnagyobb a faszerszám-felhozatal is. Az Erdőhátról. az Erdély széli hegyekből óriási mennyiségben hozták a kasza-, ásóés kapanyeleket, a favillákat, lapátokat, teknőket, dézsákat, létrákat, vályúkat és sok más faeszközt, valamint meszet és faszenet is. A július 22-i vásárnak is több neve volt. Nyári vásárnak hívták leginkább, de futó vagy kisvásárnak is nevezték. Mondták ezt a vásárt még Mária-napi vagy Mária—Magdolna-napi vásárnak is. Futóvagy kisvásár elnevezése az ekkori nagy dologidővel magyarázható. Minden vásáros, akár eladó, akár vevő, sietett, mert várta a sok munka. Ezen a vásáron a lófelhajtás volt a legjelentősebb. Sok ló kellett a közelesen megkezdődő nyomtatáshoz és ekkor, idejében vették meg mind a gazdák, mind az uradalmak a lovakat. Olykor 8—15 ezer is gazdát cserélt egy nyári vásáron, de az sem volt ritka dolog, hogy 20 ezer körül mozgott a felhajtott és eladott lovak száma. Sokszor a katonaság is ekkor vásárolt lovakat, és ez erősen befolyásolta a vásárok lóforgalmát. A negyedik, a szeptember 8-án tartott vásár, az úgynevezet őszi vagy kisasszony-napi vásár volt. Ezen árulták a legtöbb juhot. Általában 40 ezer körül mozgott a vásárra hajtott birkák száma, és ezek zöme legtöbbször el is kelt. Ugyancsak ezen a vásáron volt a legnagyobb a nyersbőr- és gyapjúfelhozatal is. Ezt a kellemetlen szagú árut külön vásártéren árulták. A legnagyobb cégek és gyapjúkereskedők rendszeresen jártak ezekre a vásárokra, mint például a dúsgazdag Wodianer is Pestről. A vásárok időpontja, ha a vásárszabadalomban megadott dátumhoz is volt kötve, nem egy napig tartott. Általában a vásár hetéről beszéltek az emberek, amibe a vásár hivatalos időpontja is beleesett. A vásárok, a vasárnap előtti héten, szerdán kezdődtek és vasárnap délben végződtek. Csak 1899-ben szentesítette külön engedély a vásárok hétfőn délig való kiterjesztését.

56 Az engedély megkapása után azután a vásárok általában hétfőn este oszlottak csak szét. Az állatokat rendszerint sokkal hamarabb felhajtották a vásárokra, és a vásár elmúltával több-kevesebb idő múltán hajtották csak el őket .Még akkor is napokat kellett várni a megvásárolt állatok elszállításával, amikor már megépült a vasút. A vasúti berakás lassan ment, sohasem volt elég vagon, a kereskedőknek mindig vagy személyesen itt kellett maradniuk néhány napig, vagy megbízottaikkal kellett elintéztetniük az elszállítást. A gyulai vásárok közül ilyen értelemben mindig a téli vásár volt a leghosszabb. A közelebbi és távolabbi uradalmak, nagyobb tenyésztők, pénzesebb kupecek, hogy kíméljék, a vásáron jó kondícióban állítsák ki állataikat, főleg a sertéseket, már novemberben, de decemberben biztosan idehajtották a falkákat. De nemcsak az állatok fel- és elhajtása nyújtotta meg a vásárok időtartamát, hanem a kirakodó vásárok bódéjainak és sátrainak fel56 GYAL. Gyula város jegyzőkönyvel 1899. 72.