Dankó Imre: A Gyulai vásárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 44-46. Gyula, 1963)

I. A gyulai vásárok és piacok története

sebben mondva a piac helyének, habár részleges áttétele is a legnehezebb és a legkényesebb problémák egyike, nemcsak nálunk, hanem minden városban. Nehéz és kényes azért, mert nagy érdekekbe ütközik. Több mint valószínűnek tartjuk, hogy szóbeszéd, felszólalás és kifogás tárgyát fogja képezni a városi tanácsnak a rendőrkapitányi hivatal javaslata alapján hozott ama határozata is, mely a belső piac zsúfoltságára való tekintettel közegészségi és közrendészeti szempontból a bádogosokat, cipészeket, papucsosokat, szitásokat, szappanosokat és ócska ruha árusokat a mostani templom-térről a Kossuth-térre telepíti ki. Valószínű, hogy a kitelepítést nemcsak az érdekelt iparosok, hanem a piactér háztulajdonosai, kereskedői s a belső piactérre gravitáló városrészek is a mostani állapot fenntartása érdekében kifogásolni fogják".

53 Aztán lassan kikerült az élelmiszerpiac is a belsővásártérre. Innen vándorolt azután ki a piac, a volt Szerecsen térre, 1962-ben. A gyulai vásár legszorosabb kapcsolatban a nagyváradi (ősi vásárszabadalma volt), a békési (ugyancsak ősi vásárszabadalom, megújítva 1730-ban), a túri (mezőtúri, ugyancsak ősi vásárszabadalom, megújítva 1724-ben), a csabai (békéscsabai, vásárszabadalom 1804-től), az aradi (vásárszabadalom 1783-ból) és az eleki (vásárszabadalom 1859ből) vásárokkal állt. 53 Békés XLII. (1910) febr. 20.