Dankó Imre: A Gyulai vásárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 44-46. Gyula, 1963)

Elöljáróba

ELÖLJÁRÓBA Gyermekkorom óta izgattak a vásárok. Szívesen mászkáltam a sát­rak között, és nézelődtem a sokszínű forgatagban annak idején. Min­den egyes vásár újabb és újabb élményt nyújtott s alig győztem őket magamban elraktározni. Ösztönös érdeklődésem akkor formálódott tudatossá, amikor néprajzzal kezdtem foglalkozni. Iskoláztatásom, majd szolgálatom helyei kivétel nélkül jelentős vásárhelyek voltak. Kúnszentmiklós, Budapest, Debrecen, Hajdúböszörmény és Hajdú­nánás, Kecskemét, Sárospatak, Baja, Szentendre, Mezőtúr vásárai­nak és piacainak alapos megfigyelése indított arra, hogy tudományo­san foglalkozzam a magyar vásárokkal. Gyulára kerülve különösen kedvező helyzetbe jutottam, mert ez a város fölöttébb jeles vásárhely volt, s ha ma már nem is az, a közelmúlt eme nagy, az egész város életére kiható alkalmainak számos jelét, emlékét őrzi még ma is. A gyulai vásárokról írt, e sorok után következő dolgozatom egy része, de önálló darabja a későbbiek során elkészítendő magyar vá­sármonográfiámnak. Munkámnál felhasználtam a vásárokról szóló magyar történeti és néprajzi szakirodalmat. Különösen ösztönzött Kiss Lajos nagyszerű könyve a vásárhelyi híres vásárokról. Mind ez. mind készítendő összefoglaló munkám néprajzi jellegű. Foglalkozom a vásárok történetével is, de csak olyan mértékben, amennyire az a tájékozódáshoz feltétlenül szükséges. Ezért most, a különféle intéz­ményeken kívül, melyek inkább munkám történeti vonatkozásaihoz nyújtottak segítséget — különösen a Gyulai Állami Levéltárra és a békéscsabai Megyei Könyvtárra gondolok — elsősorban adatközlőim­ről emlékezem meg köszönettel. Közülük is különös hálával gondolok az időközben elhunytakra: Szabó István (t 1959) és Bíró György­re, az utolsó gyulai céhmesterre (t 1961). Rajtuk kívül a következő adatközlőimnek köszönhetek sokat: Angyal Lajosnak, özv. Boros Jó­zsefnének, Nyegru Mihálynak, Ludvig Józsefnek, Szabó Jánosnak és Várkői Alajosnak, valamint Borsos Andrásnak (Kötegyán) és Nagy Jánosnak (Geszt). Dankó Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom