Bertalan Ágnes: Asszonyok, lányok Biharugrán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 42-43. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

rázata van, a jó táplálkozás, a tisztálkodás ruhában, ételben; a szervezet ellenállóbb. Semmiféle súlyos, komplikált megbetegedés nincs. Egy betegség, a gyomor s nyombél megbetegedés van több, mint más falukban. Hogy sok a víz, a hűléses megbetegedés is több mint máshol, de semmiféle komplikáció nincs belőle. Evvel is orvoshoz mennek, s pontosan betartják a kezelést. A fogcsináltatás jelenleg lelohadt, a házépítési és házjavítási láz miatt. A gumicsizma viselés nem csinál semmi komoly bajt, mióta ez az orvos van a faluban (4 éve) körülbelül 20 megbetegedés volt. Ha beleszámítjuk a Tógazdaság alkalmazottait, akik nemcsak a halászás idején hordanak gumicsizmát, amikor is órák hosszat állnak a hideg vízben, hanem nyáron is, mert hiszen minden munkájuk a vízzel van összefüggésben, ez elenyésző kis szám. Nagyon gondosan kezelik a lábukat, hintőport használnak, s a mindennapi munka után, kivétel nélkül minden este, meleg lábfürdőt vesznek. Ez hozzátartozik az asszony esti munkájához, megjön az ura, már kong a lavór, zúdul a meleg víz s első pihenője az embernek itthon a 10—15 perces lábfördő. De így él véle a mezei munkát végző ember is. Az orvos mellett megtartották a régi, bevált gyógykezeléseket is. Különösen a hűléses megbetegedéseknél. Ha köhög a gyermek, tormavirágot kevernek össze mézzel, azt nyeli. Szikfűt főznek teának — szikfűt nemcsak eladásra szedik a sziki mezőn, hanem minden háznál van télire eltéve, teának. Mindenféle oldalfájást, vagy izomfájást, derékfájást legelébb meleg fürdővel próbálják, ha pedig rándulás, akkor „megkenik", vagyis masszírozzák. A 20-as években babonának tartották és üldözték azt a gyógykezelést, amivel a vágott sebet gyógyították a javasasszonyok. Pedig a penicilin őse: a pókháló, a legjobb gyógyszer volt a vágott sebre. Ha valami megszúrta a lábukat, vagy kezüket, vagy kelés keletkezett: fenyőfaszurkot tettek rá. A fenyőfaszurkot olajjal megfőzték s rákötötték. (A Felvidékre, vagy más hegyes vidékre eljáró kubikusok fenyőfaszurkot hoztak haza, mikor vége volt a munkának, igen nagy szeme volt a faluban.) Természetesen ez nem azt jelenti, hogy most is, amikor könnyen jutnak orvoshoz és gyógyszerhez az emberek, ezt folytassák tovább is. Mindazok a régi gyógyszerek, füvek, amiket használtak, a mai gyógyszerek alapanyagai, és ezt a paraszt tudja. A régiek könnyen vették, elhanyagolták a sebet, s gyakori volt a vérmérgezés. Ma még ha a kakas vágja is meg az asszony kezét, szalad az orvoshoz, ne hogy vérmérgezést kapjon. Még a negyvenes évek elején is élt a tájon egy híres javasaszszony: Lázár Sára, Mezőgyánban. Az minden fűnek tudta a tulajdonságát, milyen anyagot tartalmaz, s füvekkel gyógyított. Ma is emlegetnek egy gyógyítását. Ugrai ember ment hozzá, „mert mindig folyt az ínyéből a vér". Az asszony parafadugót (prafának mondják) áztatott húgyba, azt kötötték a tarkójára. A régi pásztorvilág is kinevelte a maga híres állat-orvosát, akit úgy hívtak, hogy a „veszett-doktor". Mert a legnagyobb betegség