Bertalan Ágnes: Asszonyok, lányok Biharugrán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 42-43. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

Amit megőrzött a föld A jelenlegi falu, Biharugra, a Sebes-Körözs, vagy ahogy régen hívták, a Keres mai folyásának déli oldalán, mintegy öt kilométernyire fekszik, keletről nyugatra hosszan elnyúlva a Sárrét keleti részén. Ott, ahol a síkság nekiszalad az Erdélyi középhegységnek. Nagyvárad légvonalban nem több, mint 20 kilométer, Nagyszalonta, Arany János városa 16 kilométer, csak délre. A falu az Erdély felé eső faluktól, (odaát esnek a határon), Atyás, Oláhszentmiklós (Toldi Nagyfaluja) és Rojtról nézve nagy mélyedésben van. Amit az is bizonyít, hogy a vizek újra és újra megszaladnak a falu határában, ha esősre fordul az idő. A falu déli határában egy gát húzódik keletnek az: ördögárok, amelynek vonulata beleolvad a 2000 holdas Tógazdaság tavai közé. Ez az a bizonyos gyepű maradványa, amit Taksony fejedelem Ung, Szatmár és Biharon át, le Szörény vármegyéig építtetett a belső országhatár védelmében. Ma is zsombékos, vizenyős körülötte a mező. 1944-ben a gazdaság belső területén, ahol még nyoma volt a gyepűnek, kubikmunkával gátépítésre elhordatta. A földből egymásra hányt, teméntelen csontváz került elő. De olyan nagy állcsontú, s szép szál emberek lehettek a tömegsírba dőlt, névtelen emberek, hogy Nagykővágó, a bandavezér, aki valóban nagy ember volt, állára illesztette az egyik „csonthalott" állát, s még neki is nagy volt. Ugyancsak kibukolással a Geszt felé eső határrészén is kerültek elő másmilyen sírok, s a csontvázak mellett kis edények, de láthatóan nem korongon készültek, s olyan erősek voltak, hogy az ásó csak megcsorbította, de nem törte el őket. A történelem csak itt-ott hagy el valami nyomot maga után. Hiszen a zsombékok s a víz világa elmos mindent a föld felett éppen úgy, mint lent a mélyben, mert a torkig vízzel telt föld elrothaszt minden emléket. A Sebes-Körös holt ága (ami rendes medre volt valaha), a falun kanyarog keresztül, a homokos medre szintén megőrzött régi sírokat, edényekkel, s lándzsával, aminek nyeléből jó darab megkövesedve megmaradt. Ezek az edények már szabályos, korongon formált edények. A múlt század végén, amikor szőlőtelepítési hullám vonult át a tájon, a Teleknek nevezett határrészen, szőlő alá forgattak (ásóval, jó nyolcvan centire!). A földből római pénzek, kelta urna, (25 liternyi fazékforma) ujjnyi cserépfallal, kerültek elő. A földet forgató paraszt, a mindig kinccsel álmodó, nézegette, tisztogatta a pénzt, aztán eljátszották a gyerekek. A cserepek még kisebb darabokban visszakerültek a megbolygatott föld mélyébe. Ménmarót és a honfoglalás írott történelemből annyit következtethetünk a tájra vonatkozóan, hogy Ugra is beleesett a Ménmarót bolgár hűbéres fejedelem birodalmába, amely a Szamostól a Körösig terjedt. Sőt, határt a Sebes-Körözs és Fekete-Körözs vont, ezzel bekerítve Biharvármegye