Bertalan Ágnes: Asszonyok, lányok Biharugrán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 42-43. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)
lyogot. A múlt században nádból, meg sövényből készült a ház, betapasztották, bemeszelték, s még a 30-as években bontottak olyan házat, amelyiknek fala ilyen módon készült. A múlt század végén, s a század elején a ház hosszan épült, a telek bal oldalán lefelé, az utcára nézett a „ház", ahova a közepén levő pitarból lehetett bejutni. Ugyancsak a pitarból nyílt a kamora. A kamorán túl kisebb tetőszerkezet alatt az istálló, azon túl szín, vagy félszer, s a század elejétől az udvar végében a disznóólak. (Mert addig háttal volt az utcára! A pitarban szabadkémény volt, ma csak a valamikori béresházban van s Bozsódon 2—3 helyen) a házban pedig kandalló. Ez is sárból, amely alatt az asszonyok háromlábú vaslábon főztek. Most, hogy ház szám szerint végignéztem a falut, hogy hány aszszony, leány él a faluban (ilyenféle statisztikának nyoma sem volt), egyik feltűnő jelenség az, hogy öt, hat házig is eljut az ember, míg 2 asszonyt talál egy háznál. Az Alsósoron például így alakul: 1, 2, 1, 1, 2, (egyik kislány), 1, 2, 3, (két kislány) 2, 2, 2, (egy leány) 2, 1, 2, 1, 1, 1, 1, 2, (1 kislány) 1, 2, (egyik kislány) 1, 1, 1, stb. ellentétben az 50—60 esztendővel ezelőtti időkkel, amikor anyós, leány (férjes) s meny, sokszor meg még a dédnagyanya is, együtt laktak. .Vagy a lakó. 5 forint volt abban az időben 1 havi lakbér. A mai állapot nagyon egészséges jelenség a fahr életében. Egyébként 1206 parasztasszony s leány él a faluban. A 30-as években eltűnnek a szabadkémények, velük így a pitar is, helyüket elfoglalja a zárt konyha, a kandalló helyét a berakott spór, lerrel, így az addig csak kemencében történő tésztasütés ekkorra, hogy könyebben hozzájutható, gyakoribb, mint régen. De bent a házban, (szobában) is berakott spór van, mert hiszen kevés a tűzrevaló ezen a vidéken, s kályha csak kevés helyen van ma is. Hogy télidőben bent folyik az élet a házban, ott főznek, esznek, tartózkodnak, a spór kettős szolgálatot teljesít. A kemencét ugyan minden reggel szalmával, vagy ízíkkóróval befűtik, de a főzésre használt tűz is egyúttal melegít. Ma az új házak kivétel nélkül tömbépítkezés, úgynevezett családi házak, 2 szobával, előszobával, köves konyhával, de a ház földje még mindig döngölt föld. Mivel nincs padozatnak való deszka. Ez is egyik megoldandó probléma, valami műanyaggal pótolni kellene. A tornác, mivel igen fontos hely a paraszt-portán, széles, kőoszlopos, ellentétben a régi fa-ágossal. Ezeknek az új házaknak az utcára néző fala színesre van meszelve — elég tűrhető, halvány színek — de elől a szobák, honyha, s a tornác hófehér változatlanul. Tetőfedésre ma kivétel nélkül cserepet használnak. Régen a szegényebbje zsúppal fedte, meg náddal, amit takarosan vertek fel, az ilyen mestert, aki ezt csinálta: nádácsnak' hívták. A nádtető télen meleget ad, nyáron hűvös, s ha ápolják, évszázadokig is bírja. A régi módos házak pedig zsindelytetejüek voltak. A valamikori széles porták mára elaprózódnak, mert volt olyan család, ahol például mind a három fiú egy portára épített. De így is általában 500—600—800, sőt 1000 négyszögöles telkek is vannak, s kevés az olyan ház, ahol nincsen kert.
