Bertalan Ágnes: Asszonyok, lányok Biharugrán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 42-43. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

De ez a domb hirdeti magába, Templom volt ez régen a török világba. Kis Ugra falunak volt — e szentegyháza, így ismeri ezt ma a száj hagyománya. Elhullott a magyar mind egy szálig itten, Kipusztult a falu, templom s tornya, minden. Vértől ázott föld ez, hamvakat takaró: Tekintsd meg e helyet idegen utazó. Itt veszett a falu apraja és nagyja — és az ő hamvukat e halom takarja. Áll még nyugatról egy halom magába, Balról az út mellett, temető sarkába. Földvár volt a neve hajdan és ma is az, Itt lakott egy basa: a török Mitsiszlav. Ez volt pusztítója Kis Ugra falunak: És az ő hamvai szinte itt porladnak: Mert a magyar nemesség fegyvert fogott rája, így pusztult el aztán az ő földi vára. így beszélték nekem a régi öregek, Hogy ezek a halmok, mind dicső emlékek. Megírtam ezt szájhagyomány után Ezerkilencszázöt június huszonhatodikán. Csősz Tóth István Szolgálatba léptem 1874 április hó 10-én Szolgáltam a Nagyságos Bölönyij Családot 31 évig". így szól az írás. S ezzel tulajdonképpen lezárul a régmúlt idő. A vihar elúl fent a tájon, s csak bent, a falu életében forr, háborog az élet, vagy éppen kedvvel, szilajon zúg, mikor mi éri az embert s hogyan rezdül meg bele a lélek.