Czeglédi Imre: Munkácsy Gyulán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 41. Gyula, 1963)

kor a képet mái is őrző családnak adta. Ki volt az inas? Odry vagy Munkácsy? A rajzoknak ilyen felsorakoztatására tudja csak igazán megmutatni szenvedélyes vonzódását a rajzoláshoz. Nem elégszik meg a Szamossy mesternél végzett tanulmányaival, hanem megpróbál a maga lábán járni. Rajzol, ha ismerősökhöz megy, ha kiküldik a gerendási tanyára, témát keres a vár romantikus környezetében és a városvégi cigánytanyában, rajzolja az arra kapható ismerősöket, szomszédokat. Népi alakokat, a népélet egy-egy megkapó pillanata, történelmi jelenetek nagyszabású kompozicói, a gyulai vár és a gerendási betyárok romantikus témavilága — ime a fiatal Munkácsy első témaköre. Lényegében ezek foglalkoztatják a világhírű mestert is. Ifjúkori élményei elkísérik egész életpályáján. A népélet és a cigányok jelennek meg a „Köpülő nő" a „Cigánytanya" és sok más hasonló képén. A betyár alakja éled újjá a Siralomház elítéltjében. (Nem véleletlenül ez a képe az első világraszóló alkotása, hiszen a téma állandóan foglalkoztatta, s többször megfestette. Beszéltünk a gerendási betyárokkal történt kalandjáról, az album képei közt már ott a Szomjas szegénylegény, ilyen tárgyú alkotásinak első jelentkezése). A történelmi kompozíciók megvalósulását látjuk a „Krisztus Pilátus előtt" vagy a Honfoglalás tömegjeleneteiben. Tudatos előkészület lett volna ez a későbbi alkotásokhoz? Semmiképpen sem. Inkább a téma állandó jelenlétét bizonyítja, mely új meg új alkotásra, tökéletesebb megfogalmazására ösztönzi a művészt. Munkácsy képeinek ihlető forrását kutatva gyakran hivatkoznak arra, hogy a szabadságharcos témát gyermekkorában szívta magába. Életrajzában maga is említ ilyen élményeket. De vajon nem kapott-e ezek mellé újabbakat ifjúkori vándorlása közben? Az „Emlékeim"-ben nem beszél ilyen élményről, de az önéletrajz felépítése, gondolatmenete nem is engedi meg ezt a kitérést. A gyermekkori impressziói után Munkácsy azt a küzdelmet mutatja be, ahogyan az asztalosinas eljutott a festőpalettáig. Ennek a küzdelemnek minden szenvedését bemutatja, de mellőz minden mást, ami nem tartozik ebbe a gondolatmenetbe. S ami kimaradt, nekünk kell hozzátennünk. A Siralomház jelenetét gyakran láthatta a gyulai vármegyeháza börtönében (a hagyomány még azt is tudni véli, melyik helyiségéről mintázta a képet), de ugyanúgy találkozhatott vele aradi tartózkodása alatt is. S az sem csodálatos, ha Munkácsy annyiszor visszatér a szabadságharcos témához, a honvéd alakjához (Levélolvasás, Tépéscsinálók), hiszen tíz évvel a világosi fegyverletétel után megy Aradra, s amikor Gyulára jön, ismét a szabadságharc bulfásának egy szomorú emlékének epizódjával találkozik: alig két héttel a fegyverletétel után a Világosnál elfogott tiszteket épp annak