Czeglédi Imre: Munkácsy Gyulán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 41. Gyula, 1963)

Jánosné úgy emlékezett rá, hogy haragudtak Miskára, mert akadályozta őket a munkában. Egy alkalommal éppen be akarták fejezni a varrást, s egy anyagot akartak eltenni a heverőről, amikor Miska megszólalt: „Tessék hagyni, olyan szép az esése!" Azonnal le is rajzolta, s elkészült egy drapériatanulmány. Az album rajzai között is szerepel egy drapériatanulmány. Nem lehetetlen, hogy ennek a rajznak a születését őrizte meg a Dubányi-családban megmaradt szájhagyomány. Mennyire egyezik a lábatlankodó Miska alakja Oláh György mindent összefirkáló inasával! Elég volt neki meglátni valamit, „már firkantotta is, olyan fráter vót" — mondta róla Portörő. Talán nem is olyan valószínűtlen Portörő Miskájának alakja, mint az első pillanatban gondoltuk. A nyár küszöbén álltak. A gerendási birtokon a munka dandárja közelgett, szükség volt a béresek irányítására. A nagybácsi Miskát küldte ki, hogy vigyázzon a béresekre, ő meg ahelyett lerajzolta a kukoricacsösz kunyhóját. Amikor itthon megmutatta a rajzot Reöknek, az haragosan pattant fel: „Kutya teringette, hát még most se igazították helyre a vityilót!" Ráismert azonnal, de amikor meglátta a kunyhó elhanyagolt tetejét, előbb a gazda szólalt meg benne, s csak azután méltányolta Miska ügyességét. Munkácsy gerendási tartózkodásáról, a betyárok iránt érdeklődésének egy epizódjáról szól Lázár Bélának következő gyűjtése. „Mielőtt Szamossyhoz került volna, betegeskedvén, Gyulán tartózkodott. Nagybátyja a gazdaságban, Gerendáson foglalkoztatta. Szabad idejében azonban szenvedélyesen rajzolgat. Egy kis kalandját beszélte el nekem egykori szomszédnője, egy szakiskolai felügyelő özvegye. Abban az időben nagyon elszaporodtak az alföldön a szegénylegények. Munkácsy nagyon szeretett volna egyet elevenen látni, mind azon törte a fejét, hol találhatna ő egy ilyen igazi betyárra? Hallja aztán, hogy a gerendási csárdába gyakorta betérnek ilyen vendégek. Felkeresi tehát a csárda Fikker nevű bérlőjét, s megkéri, hogy egy este, ha szegény legény vendégei lesznek, küldjön érte, mert szeretne egy ilyent lerajzolni. A kocsmáros megígérte, hogy tudatja vele a jó hirt: Itt vannak a betyárok. Csakugyan megérkezett egy csapat, szíverősítőt kaptak be egy új vállalkozás előtt. Miska hirt vesz, odamegy, leül egy sarokba és elkezdi rajzolni az egyiket, akinek a fizimiskája különösen jellegzetesnek tetszett. Egy ideig nyugodtan dolgozhatott, a legények rá sem hederítettek, de aztán az egyik, akit Miska erősen szemügyre vett, feláll és odamegy hozzá, megnézi, mit csinál ott ez a legényke? A kocsmáros észrevette, sietett Miska segítségére és biztosította az emberét, hogy Miska egy ártatlan rajzolgató s a legény mintha megnyugodott volna. De a bandavezető élt a gyanúperrel. Hiszen erről a rajzról — mondja — emberemet fel lehet ismerni. Talán a vármegye számára csinálja ez a gyerek a rajzot! Egy-kettő!