Dankó Imre: Jelentés a gyulai Erkel Ferenc Múzeum 1962. évi munkájáról (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 40. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1962)

Különben meg kell jegyeznünk, hogy a Vajdaságban élő különféle délszláv népek, népcsoportok házassági szokásainak ismertetései egy ősforrásra, az Antunovics József közlésére vezethetők vissza. Antunovics leírása részletesen szól a szabadkai bunyevácokkal kapcsolatban a jabukáról. „Beköszöntvén az ősz, a házasulandó anyja, egyik menyével avagy más ismerős s rokon asszonnyal mézes pálinkával tölt palaczk s egy aranyokkal vagy ezüst pénzekkel czifrázott almával ellátva, mennek a kiszemelt leány házához s szándékuk előterjesztésével az említett hozományt otthagyva hazamennek. Ha a megkéretés néhány napi magános tanácskozás után elfogadtatott, a pálinka elfogyasztatik, vagy ellenkező esetben az visszaküldetik, mi aztán biztos jele a kosárnak".

55 Antunovics nem tulajdonított az almának különösebb jelentőséget s ezért nem is emlékezett meg róla, hogy mi történik az almával ; megeszi-e például a megkért lány vagy esetleg eldobja stb. Antunovics közlését Iványi István egészítette ki plágium számba is vehető leírásában: „az ősz beálltával a házasulandó ifjú anyja valamely más rokon asszonnyal a kiszemelt leány szüleihez megy, egy palaczk mézes pálinkával és egy almával, amelybe vagyonukhoz képest arany avagy ezüst pénzt dugdostak volt. Itt előadván kívánságukat, a pálinkát és az almát ott hagyják és hazamennek. Azok pedig az ajánlatot megfontolván, az almát és pálinkát vagy visszaküldik, vagy pedig elfogyasztják, emez jó jel a legényre."

56 Az almával való eljegyzés annyira általános volt a Vajdaságban, hogy a szabadkai tanács 1754-ben, majd mikor ez hatástalannak bizonyult, 1781-ben, újból tilalmazta.

57 A délszláv almaszimbolisztika másik, de az almával való eljegyzéssel szorosan Összefüggő ága az, hogy az almát nászj el vénynek tekintik. A szerb hősköltészet tele van idevonatkozó adatokkal. Például Zrínyi Miklós lakodalmakor: Itten Miklóst nagy szerencse érte, A leányzót néki odaadták, Kérésére kezét neki adták. 9 Ő meg adott gyűrűt, s adott almát, — Lakodalmat jelent az az alma: „Tizenöt nap, s lakodalom lészen, Míg elmegyek várához Szigetnek, S összegyűjtöm lakodalmas népem".

58 55. Antunqyics József: A szabadkai dalmata népszokások rövid "történelmi ismertetéssel. Hazánk. I. (1858.) 212—213. 56. Iványi István: A szabadkai bunyeváczok és szokásaik. Ethnographia II. (1891.) 195—196. 57. Iványi I.: Szabadka sz. kir. v. története id. m. és Lajti I. id. m. 58. Zenidba Zrinovica Nikole. Petrovanie Boguljub: Srpske narodne pjesme iz Bosnei Hercegovine. Januche pjesme starijeg vremena. U Biogradu 1870. 511— 522. Magyar fordítása: Zrínyi énekek. A szigetvári hős Zrínyi Miklós alakja a szomszéd népek költészetében. Fordította: Kiss Károly. Budapest, 1956. 81.