Dankó Imre: Jelentés a gyulai Erkel Ferenc Múzeum 1962. évi munkájáról (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 40. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1962)

dolog. A sokác keretest nagyon is gondos előkészítés előzte meg. Kölcsönösen tudakozódtak egymás családjáról és csak kedvező értesülések birtokában döntöttek. A legény szüleinek megbízottjai előzetes tájékozódó látogatásra mentek a lány szüleihez és a látottakat, hallottakat, a tapasztaltakat nagyon is meghányták, vetették a családi tanácsban és csak kedvező döntés után „egy kedvező napon a vőlegény anyja a lányos házhoz megy, de most már nem üres kézzel, hanem almával (nosi jabuka), melybe a jobbmódúak kilencvenszáz koronát dugtak bele. Ha az almát elfogadták, akkor megvan a lányos szülők beleegyezése is. Itt a fő szó két örömanyáé. Első teendőjük az iratkozás iránt megtenni a lépéseket. Az iratkozást megelőzte a legszűkebb rokonság jelenlétében szokásos esti lakoma a „najabuku". A vőlegény vérrokonsága megjelenik, a délszlávok jellegzetes, szertartásos süteményével a „pogaca"-val. Az asztalra felteszik a pogacat, kikérdezik a jövevényeket, hogy mi járatban volnának? Kölcsönös kimagyarázás után bevezetik a leányt, átadják neki az almát; ez átveszi és belegyezése jeléül, hátradobja a szobaajtó felé; az ajándékpénz kihull az almából, de fölszedik, a leány átveszi a pénzt, az almát pedig az érdeklődő gyermeksereg elfogyasztja."

53 Mielőtt még az idézett ismertetés egyes mozzanataira kitérnénk, megemlítjük, hogy Jankó János a jabukát a sokác házközösség kereteiben mutatta be. Azt írta: „A két zadrugának a feje, vezetői egyeznek meg a házasságban, közérdek ez, amelyben a legény vagy a lány a dida határozatának aláveti magát. A lány kiszemeltetvén, rendesen a legény házából való két asszony elmegy a lányt megkérni egy almával, melybe 1—5 frt-ot tesznek ezüstben, mintegy foglalóul; ez alma neve jabuka. Ez teljesen így van a bunyevácoknál s a szerbeknél is, de utóbbiaknál azt később, az elgyűrűzés alkalmával adják át."

54 Azt hisszük, hogy nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy az almával való ilyen körülmények között való eljegyzés lényege az, hogy az alma szerelemgerjesztő erejével a legény irányába felkeltsék a lány érzelmeit. Természetesen ez a vonatkozás már elhalványult a szokásokban, de magán a helyzeten kívül a szokás sok mozzanata is erre utal. Ilyen mozzanat például a jabuka piros színe. Ilyen mozzanat az is, hogy a lány az almát tetszés esetén ketté vágja s felét ő, felét pedig a legény eszi meg. Közelebbről nem ismert ugyan az egyik legutóbbi mozzanat, hogy t. i. a lány tetszés esetén hátra, az ajtó felé dobja az almát. Ebben talán célzás van arra, hogy eddigi életével szakít, az ajtó, az elválás felé mutat. Itt az a körülmény sem csökkenti az alma jelentőségét, hogy a kíváncsiskodó gyereksereg fogyasztja el, hiszen a gyermek táplálása, felnevelése, a szülés közeli feladata lesz a lánynak s talán ez a mozzanat erre mutató jel. 53. Borovszky S. id. m. 372. 34. Dr. Jankó János: Adalok a Bács-Bodrog megyei sokaozok néprajzához. Ethnographia, VII. (1896) 158. t