Dankó Imre: Jelentés a gyulai Erkel Ferenc Múzeum 1962. évi munkájáról (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 40. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1962)

Dankó Imre ADALÉKOK A GYULAI CIGÁNYSÁG ÉLETÉHEZ Erdős Kamill emlékének... Néprajzi kutatóink vajmi keveset foglalkoztak a cigányság múltjával, pedig történetük felderítése néprajzi vonatkozásban is sok haszonnal járna. Erdős Kamill is, aki a Békés megyei cigányokról az első összefoglalást készítette, kizárólag a jelenről, a mai néprajzi sajátságokról beszél.

1 Békés megye nem tartozik a cigányoktól sűrűn lakott területek közé. Bár a különféle, központi jellegű összeírásoknak a cigányok létszáma megállapításánál nem lehet hinni, mégis elfogadhatjuk támpontul, hogy 1893-ban, a nagy cigányösszeíráskor, Békés megyében 3000 cigány élt, míg az 1949. évi népszámlálás 1700 főt mutatott ki. 1893-ban Gyulán 164 cigányt írtak össze, számuk ma körülbelül 70—80 fő. Számunkra a cigányok létszáma most kevésbé fontos. Inkább jelentős a Békés megyei cigányok esetében az a körülmény, hogy a keletről (Románia, Erdély) és délkeletről, esetleg délről (Szerbia, Törökország, Temes, Torontál, Bács megyék), tehát román vagy délszláv környezetből jövő cigányok itt, ezen a területen találkoztak magyar ethnikummal és alkalmazkodtak hozzá. Békés megyében minden községben és városban vannak cigányok. Haán Lajos megjegyzi velük kapcsolatban, hogy „a mi czigányaink nem amolyan a falu végére teremtett czigányok, sőt vannak a falukban bent rendes lakházaik, péld. Csabán, sőt szántóföldjeik is".

2 így volt ez Gyulán is, ahol a mai Újvárost, ahogy Mogyoróssy János mondja „hajdan az ott lakott czigányokról még most is azok városának", Czigányvárosnak nevezik.

3 1. Erdős Kamill: A Békés megyei cigányok. — A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 3^4. Gyula, 1959. 2. Haán Lajos: Békés vármegye hajdana. Pest, 1870. 57. 3. Mogyoróssy János: Gyula hajdana és most. Gyula, 1858. 108—109.