Schram Ferenc: Két XIX. század eleji kézirat (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 39. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1962)

gekbe nyerni. Szőlő karókat akár hói lehet kapni. Tölgyfa zsendelyt a Bééi vidékén hasítanak, létzeket pedig mindenütt. A Deák Püspökség Kotsubai és Botfaji fűrész malmai deszkákat és létzeketis vágnak, de majd tsak egyedül házi szükségre valókat. Nyírág seprűket a Vojvogyesdi pusztán, Árkus mellett lehet kötni. A Váradi, Gyulai és Aradi asztalosok sok szép dió, tseresnye, kőrös, éger, szil és más fákat vesznek feldolgozásra; a F. Kőrös ágyából szép és használható feketévé változott tölgyfa tőkéket húznak fel. Egyszóval a fa mindenféle formákra daraboltatva ezen Járás kereskedésbeli tárgyai között leg elterjedtebb, magával hordván a reá fordított kézi munkátis, gyakran meg (17) történik azomban, hogy az eladóknak szerfelett való öszve tsoportozása, a vevőknek pedig hijjánossága miatt, a messzire lefuvarozott fát nagy kárral kéntelen a szegény ember elprédálni. Házának és szekerének többnyire minden ember maga a mestere, valamint a Molnárok a malom szükségei körül. A Járás dombosabb részein a gyümöltis sok helyekenelső kereskedésbeli tárgy. A Szilvából és tseresnyéből főzött pálinka, itten jól készíttetvén, vagy a Váradi piatzon, vagy a Mezőségen talál vevőket. Az aszalt és nyers szilvát, almát, körtvélt, úgy a diót és mogyorót a Mezőségre leszekerezik, és helyettek annyi mértékű gabonát tserélnek. De ezen termésre nézveis felette veszedelmes szopói a szegénységnek, a szilvát előre adott pénzeken oltson magához tsaló Zsidóság, melly a kész pálinkának bészedésévelis sokat nyer. A Gabonából főzött pálinka nagy részint a Járásba emésztetik meg. A Gubats a romlássalis áldást hintő természet drága adománya, ha olykor teremis, Zsidók által oltsó pénzen vásároltatik öszve, és fellyebb, kevés költséggel szállíttatván, nagy nyereséggel adatikel. A Makkot bővséggel termő esztendőkbe, szép summákat kapnak az erdőbirtokosok a Járáson kívü lévő helyekrőlis, sertéseket fogadván a makkra. Valamint a síkabb és termékenyebb része a Járásnak mindenféle gabonákkal majd minden esztendőben elégségig sött kereskedésre valóvalis bővelkedik, úgy ellenben a hegyesebb részeken lakóknak ritka esztendőben terem annyi gabonájok, a mennyivel új jig bé érhetnék, és pedig nem annyira foldj eiknak kevés vóltja, mint a javító szorgalom hijjánossága miatt; szokássá vált azért az utóbbiaknál a Mezőségre, dologra való leszállíngózás, mellynek ha vanis külső fény szer ént tettző haszna, nagy kárral ostromolja az ottani földmívelés előmenetelét. A legerősebb kezek lemennek egész a Bánát fenekére, és minekutánna két három hóldnapokat jövés menésselis eltöltöttek volna, haza térnek egynehány forintokkal, melylyet azután nagy haszonnak tartanak, meg nem gondolván azt, hogy ha azon huzamos drága időt házi környékeik és földjeik javítására fordították volna, ha szinte azon esztendőben nemis, idővel bizonyára uzsarával tapasztalták volna a valóságos hasznot. Szokások továbbá, szűk időkben a kemény dolgot kerülőknek, hogy eltsügged-