Schram Ferenc: Két XIX. század eleji kézirat (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 39. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1962)

fáknak nevezvén, egymással öszve házasitják, hogy a boszorkányok a vajat meg ne rojthassák. A hólt embereket határ jókon keresztül vinni, a jég esőtől való félelem miatt nem engedik. Égi háború alkalmatosságával, a fellegek elhajtása végett harangoznak. Erősen hiszik, hogy az ördöngös emberek holtok után feljárnak és gyakran a helységben nagy öldöklést visznek véghez, ha tehát egy illyen gyanúba vett ember vagy asszony halála után a helységbe történetből valamelly veszedelmes betegség terjed, a meg holtnak sirját fel ásván azt tartják, hogy ha a holt test szive hegyes karóval által döfetik, a betegség azonnal meg szűnik. A holtak napján a temetőbe sok új edényeket raknak, meg hólt attyok fiainak sirjaira pománába, felajánlva; mellyeket azután a papok a szegények között fel osztnak, ez is a megengedhető balvélekedések közzé tartozik, és hihető a hajdani Római vallás maradványa. Kitudná mind azon babonás tselekedeteket és hiszemeket mind elbeszélni, mellyeket az együgyű Oláhság gyakorol; Boszorkányok, Sárkányok, Lidértzek, és Ördögök mindenféle formába és hatalomba uralkodnak képzelő agyvelejekbe. Minden igyekezet hasztalan lesz azért, ezen nép pallérozására, még tsak ezen véghezetlen babonák sürü ködjéből valamennyire is ki nem derittetik, mellyet tiszta gondolkodású lelki pásztorok által lehet tsak eszközölni, midőn a Felsőségek tiltó és oktató rendelései foganat nélkül fognak maradni. Leg első mulatsága a köz Oláhnak a Turkával (: Törökkel :) való járkálás, egy botra tudni illik, mellynek feje gólya fej formára vagyon faragva, úgy hogy a Madár-Ór alsó része egy lenyúló sineg rántásával kinyitódhatik, és ismét lármás kelepeléssel letsattanhatik, valami tarka matériából készült lepedőt kötöznek, mellybe egy jó testes legény bele burkolódva mindenféle forgásokat és ugrásokat követ el, a dobnak ütése vagy duda hangja mellett, a gója száját a le nyúló sineg által tactus szerént tsattogtatván, — ezen figurát nevezik Turkának, és ezt nagy vigasággal követik a helység uttzáin végig. Az Oláhok Nemzeti Musikája a Duda, melly mellett igen együgyű, de módos és tsendes forgásokba és mozgásokba tántzolnak, úgy hogy két három fehér személyek öszve fogódzva egy vagy több szembe lévő legényei, egy darabig előre hátra mozogván, öszve fogodznak, és karikába forognak. Az Oláh lakodalom sokak előtt nem lévén esméretes, azt röviden itten le irni, nem lészen feleslegvaló: A Lakodalom napja reggelén a Vőlegény meghivott vendégeivel, veres és fehér kendőkből készült Zászlónak s szüntelen való lobogtatása mellett, duda és ének között a Menyasszony házához kisértetik, a kit, és a nyoszolyó személyeket magok mellé vévén, a Templomba mennek, a hol a Pap jövetelét tántz között a Templom előtt várván, az esketés meg történik. Esketés után ismét (12^ a Menyasszonyhoz megyén a kurjongató sokaság, innen pedig a menyasszony meghivott vendégeit is magokhoz tsatolván a vőlegényhez mennek; a honnan egydarabig la-