Katona Imre: Parasztságunk életének átalakulása (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 37-38. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1962)

bérlet vagy földvásárlás útján, miközben az ipar lendületesen fejlődött. Röviden utaltam rá, hogy a magyar földesúri hatalom a város és falu polgári fejlődését gátolta, ezzel azonban akaratlanul saját gaz-/ dasági fejlődését is akadályozta. Mindennek teljes konzekvenciái a 17. században már megmutatkoznak, amikor a földesúri majorgazdaság egyre jobban elveszíti kezdeti tőkésedő jellegét, a nagybirtok felnagyított jobbágyi parasztgazdaság csupán, árutermelése korlátokba ütközik s bizonyos idő elteltével a jobbágyparaszti árutermeléssel szemben ismét kezd visszaszorulni. A 17. század második felétől számítva egy évszázadnál is hoszszabb idő kellett, — nem utolsó sorban a török hódoltságot felváltó német elnyomás és a velejáró félgyarmati helyzet miatt — míg a mezőgazdasági árutermelés ismét fellendült, a robotrendszerről kezdtek áttérni a bérmunkára, tőkés viszonyok fejlődtek falun, mezővároson, és a földesúri osztály is polgárosodott; a városok fejlődésével az ipari termelés is megindult, lassan-lassan az egész gazda'sági élet tőkés jelleget kezdett ölteni. A múlt determináns tényezői azonban fejlődésünknek ebbe az újkori szakaszába is erősen belejátszottak: míg Nyugaton a polgári fejlődés az egész társadalmat átjárta, nálunk valósággal konzerválódtak a különféle feudális csökevények, mindez visszatartó és visszahúzó erőt jelentett. A jobbágyság kialakulásának kezdetétől fogva megfigyelhetjük tehát fejlődésünknek azt az irányvonalát, amely a Nyugattól való viszonylagos lemaradást eleinte erőltetett menetben próbálja behozni, de ez olyan felemás, átmeneti formákat eredményez, melyek megmerevednek, lassabban váltanak át az újra, bár valamivel előbb, mint tőlünk délre vagy délkeletre, A hűbéri rend felett azonban egyszer nálunk is csak eljárt az idő; saját erőnkből felszabadítottuk ugyan jobbágyságunkat, de egyidejűleg kellett az osztrákokkal szemben szabadságharcunkat megvívni, amely viszont elbukott. Társadalmi haladás és nemzeti szabadság sem léphetett tehát frigyre nálunk majdnem félezer esztendeig! Polgári fejlődésünk gazdasági kérdéseit inkább a szocialista átalakulás ismertetése során említeném, itt elsősorban olyan társadalmi jelenségekre kell jobban figyelnünk, amelyek meghatározólag belejátszanak mai életünkbe is. Míg korábban a házas és hazátlan zsellér, valamint a telkes jobbágy között nem volt mély szakadék, a szabad parasztságon belül már a tulajdonba került földterület nagysága és minősége kegyetlen pontossággal és szinte egész életre szóló érvénnyel kijelölte a birtokkal rendelkező parasztok helyét a társadalomban, ugyanakkor a föld nélkül maradt, de a földből élők száma is állandóan növekedett. Ekkor már nem lehet egységes parasztságról beszélni: van földtelen mezőgazdasági munkásság és cselédség, továbbá szegényparasztság, amely kis földje mellett bérletet vagy bérmunkát is vállal; ezeken kívül saját családi munka-