Katona Imre: Parasztságunk életének átalakulása (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 37-38. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1962)

földet, de nem volt elegendő ereje magának megszerezni. Mindkettőhöz már a munkásosztály hathatós segítsége kellett! Amilyen ütemben változik meg parasztságunk jelen élete, amilyen mértékben épülnek egy új, minden szempontból nivellált társadalom gazdasági, szociális alapjai és viszonylatai, olyan ütemben és mértékben alakul ki egy új, közös kultúra is, amely tartalmában szocialista, formájában nemzeti, s amely szervesen magába olvasztja, felhasználja és művészi fokra emeli a magyar parasztság múltbeli és jelenlegi szellemi termésének a legjavát. Ez a paraszti-népi osztálykultúra tehát — sajátos viszonyok közt — nálunk most válik társadalmi különbség nélkül az egész nemzet kultúrája biztos alapjává. Látszólag már teljes egészében a múlté lett, de éppen ekkor került bele a tömegek tudatába, nemzeti kultúránk vérkeringésébe, így java termésének egyszer s mindenkorra biztosítva látszik halhatatlansága. íme, szertefoszlott az „örök" paraszt, az „immanens" népi kultúra illúziója, ehelyett örök változásnak és ellentmondásos, de visszaesései ellenére is felfelé tartó fejlődésnek lehettünk szemtanúi, és most sincs jogunk és okunk kétségbevonni, hogy legújabb korszakunk minden eddiginél több lehetőséget tartogat számunkra. Az egész magyar társadalom s benne természetesen a mezőgazdasági szakemberré váló magyar paraszt is, élni akar, jól és kultúráltan. Az sem kétséges, hogy mint eddig, most is sorra-rendre meg fogja oldani a felvetett vagy felvetődő problémákat és útjából eltávolítja a ma még meglévő akadályokat is. Az eddigi fejlődés gazdasági szempontból is gyorsabb, mint előzetesen számították: az országszerte meglévő 4 200 tsz-ből mintegy a fele már az első években konszolidálódott, mindjobban korszerűsödő nagyüzem, kb 800—1000 tsz viszonylag jól fejlődik és gazdálkodik, a többi kisebb-nagyobb nehézséggel küzd és csak ötödrésznyi nem tudott még lépést tartani. Több más tényező mellett fejlődő iparunk a legfőbb biztosítéka a nagyüzemi gazdálkodás megszilárdulásának, a mezőgazdasági termelés fejlődésének, a régi parasztság eltűnésének és az új, szakképzett agrárnépesség kialakulásának.