Dömötör Ákos szerk.: Sarkadi népmesék (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 34-36. Gyula, 1962)

mesélte legszívesebben, mert ezeket saját életéhez, problémáihoz érezte közel. Ha műfaji szempontból csoportosítjuk Kornádi repertoárjának darabjait, tündérmeséhez való vonzódása méginkább kitűnik. Állatmeséket egyáltalán nem ismer. Tizenkét tündérmesét, három legendát és egyetlen egy trufát mondott el. Meséi közül legjobban szerette a Két testvér (11. sz.) meséjét. Hallgatói közül többen sírtak, amikor elmondta, annyira meghatódtak. Ezért többször kívánták hallani. Miklós meséje (1. sz.) hallgatásakor Kornádi bácsi lánya és felesége különösen szörnyülködött: „Hogy lehet ilyen illetlent elmondani!?" De Kornádi bácsi hamiskásan mosolygott, és nevetve mondta: „Ha így hallottam, hát nem lehet megváltoztatni!" Ezzel el volt minden intézve. „Legalább hallanak Pesten valami igazi falusi dogot!" Bár Kornádi nem tud sem írni, sem olvasni, nagyapja sok mindent összeolvasott. Ezért irodalmi hatás, népkönyvek és ponyvák közvetett hatása észlelhető meséiben. Kornádi meséiben három fő stílussajátságot állapítottunk meg. Legtöbbször megtartja a tündérmesére jellemző formulákat: pl. „Te emberízik, hun jársz, ahun a madár se jár?" (2. sz.), „szívemnek szíp szerelme" (5. sz.), „hű, de idegen szagot érzek!" (8. sz.), „...menjetek el ebbül az országbúi! Próbáljatok szerencsét!" (10. sz.) stb. Legnagyobbrészt megtartja a hagyományos mesekezdő formulát: „Egyszer vót, hun nem vót, hetedhét országon is túl vót, még az Óperenciás tengeren is túl. .." (8. sz.). Érdekes módon egy meséjében a következő mesekezdő formula fordul elő, amelyet feltehetően székely földön tanulhatott, mert csak ott ismeretes: „Egyszer vót, hun nem vót, hetedhét országon is túl vót, még az Óperenciás tengeren is túl, hun a tetűt meg a bolhát rézpatkóba verték, hogy a falba meg a sutba meg ne botorkázzik, vót egyszer egy király" (4. sz.). Alkalmazza a hagyományos mesezáró formulát is: „Ha a csóka el nem repült vóna, az én mesém is tovább tartott vóna" (3. sz.). „Nagy lakodalmat csaptak. Ettek-ittak. Ponciustól Pilátusig folyt a bor. Ha még megnem haltak vóna, az én mesém is tovább tartott vóna" (4. sz.). Kornádi meséiben megtalálhatók a ponyvából kölcsönzött fordulatok, újszerű szavak: „hű szerelmet esküdtek egymásnak" (6. és 15. sz.), amit Kornádi többször használ ugyanabban a változatban. A „zongoramester" alakja, valószínűleg irodalmi-ponyvái hatásra került bele mesemondói repertoárjába. A városi életben használt szavak, kifejezések is előfordulnak Kornádi meséiben: pl. a Krisztus és Péter a csárdában c. mesében (10. sz.) Krisztus elhatározza, hogy „az asszony dirigáljon az embernek." A csodamadár meséjében (12. sz.) a kapzsi keresztapa szerint „ezek a gyerekek az ördöggel szimulálnak". Kornádi nem alkotó, inkább megőrző mesemondói típus. Meséi a megfelelő általános mesevázat követik. A tündérmesékre jellemző hármasság még egyetlen trufájában is megvan (13. sz.), ahol három-