Dömötör Ákos szerk.: Sarkadi népmesék (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 34-36. Gyula, 1962)

modta, hogy ha ű meghallaná a rikító madár hangját, hát ű azonnal 18 éves lenne, hogy nem-e tudja, hogy van-é a világon az a rikító madár. Azt felelte oszt a tengerpati róka, hogy itten jó helyt jár. Tudja ű azt is, hogy kinek van. De az odaát lakik túl a tengeren az a király, és annak van az a rikító madara. Átviszi ő, ha akarja, azon nyomban. Fogja meg a farkát, rögtön átmennek űk a tengeren. A fiú bátor vót, mer akkor már sok mindenen keresztülment. Megfogta a rókának a farkát, beugrott a vízbe, és majdnem hipphopp, máris át voltak a tenger másik oldalán. Kiszálltak a vízbűi, és úgy érezte a fiú, hogy nem is vizes a ruhája se. Hogy hogy mentek át, azt ű se tudta. Oszt a róka elvezette ahho a királyho, hogy menjen be, ű eltűnik. Ha majd szükség lesz rá, fújjon bele a sípba, és majd megjelenik néki. No. oszt hozzáment a fiatalember a királyho, elmondta, hogy milyen királynak ű a fia. de nem ösmerte a király azt a királyt. Hírit se hallotta sohase. A fiú elmondta, hogy mi járatban van. Azt álmodta az apja, hogy van valami rikító madár, és annak a hangját meghallaná, 18 éves i lenne az apja rögtön. Látta is ott a fiú, hogy a királyi palotában egy aránykalickába egy tarka madár ott vót. Mondta oszt a király, hogy ez a madár az, eztet hívják rikító madárnak. No, oszt a fiú elmondta, hogy ű úton nem hozott semmi pénzt, óriási kincseket. Pízt hozott már annyit magával, de hát mennyiért adná el, felséges királyom, ezt a rikító madarat. Azt mondta a király, hogy nincs annyi pénz a világon, amenynyiért ű odaadná. De ű is azír tartja, hogy ű amikor akarja, mindig megfiatalodik. Akkor felel a madárnak, az elkezd beszélni, és akkor ű mindig megfiatalodik 18 évesnek. Hanem, mondta, hogy van itten hetedhétországon túl egy király. Van annak két lova. Az egyik valódi ezüstszőrű, a másik meg aranyszőrű. Azír a két lóér nekiadja. A fiatalember ott gondolkodik, ott gondolkodik, áztat ű úgyse tudja megvenni, nincs neki pize. Az apjáho meg óriási út vóna hazamenni, elmondani, hogy mennyi píz kéne, mennyi nem. Hát míg ott gondolkodik, egyszer egy óriási remek kisasszony bemegyen a szobába. A királynak a jánya vót. Mán olyan 17 éves. Gyönyörű szép aranyhaja vót. A fiúnak meg is tetszett vóna rögtön, de mint vándorló királyfi nem mert szólni semmit se. Hanem azt mondta a királynak, hogy rendben van, megpróbálja megszerezni a két lovat. Elmegyen ahho a királyho, ha meg tudja szerezni tülle a lovakat, akkor elhozza. A király ellátta egy kis ennivalóval, megvendégelte, megebédeltek ott, és a fiú elindult arra a rettentő hosszú útra. Kimegyen a királyi palotábúl, elhagyta, ment. Most mán belefú a sípba. Rögtön ott termett a tengerparti róka.