Dömötör Ákos szerk.: Sarkadi népmesék (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 34-36. Gyula, 1962)

Hát a király mindenre csak bólintott, hogy elhiszi, elhiszi. Majd egyszer a fiatalember elkezdi, hogy „hallottam apjától, hogy ű az ű öregapjának vót egyszer egy disznója. Megfialt. Fialt nyolc malacot. Meghagyta mindet. Azok is megfialtak. Ügy megszaporodtak az öreg disznói, hogy a felséges királyomnak az apját megfogadta kanásznak." Azt mondta a király: — Na, hallod, kitakarodj innen! Abba a pillanatban felakasztatlak! És a fiatalember elnyerte a királyságot, mert a király nem hitte el, hogy az ű apja kanász vót. (FÉLSZKERESÖ) Az egyik király kihirdette az országba, hogy aki olyat tud mutatni űneki, amitűi ű megijed, az összes királyságát nekiadja. Hát jelentkeztek abbúl az országbul mindenféle figurákkal. Vót egy szoba berendezve egy spanyolfüggönnyel, oda kellett beállítani valami rémet, ki milyet tudott vinni. A király beleült az ű székjibe, s akkor elhúzták a függönyt, és semmitül se ijedt meg. Akármilyen szörnyetegeket mutattak, semmitül se félt. Egyszer egy fiatalember elhatározta, hogy már megijeszti ű a királyt, úgy, hogy meghal bele. Hát csinált is egy fényképező állású gépet. Ott egy erős rugóval egy vasöklöt rácsinált, és bevágta abba a kazettába. Jelentkezett a királynál, hogy ü olyat mutat, hogy a felséges királyom meghal tűle, hogyha eztet meglátja. Na, oszt a király odaült a székbe. Mondja oszt a fiatalember neki, hogy: — Méltóztassék idejönni, felséges királyom! Ebbe a gépbe bele kelle nézni! Ott látja meg azt, amitűi ű meg fog ijedni. Felállott a király, odament. Beállította a fiatalember azt a fényképezőgépet, még az olyan háromlábú fán állott értve, megfogta oszt a fiú a gépnek a lábát, megnyomta a gombot. Kinyílt az ajtó, és a rugóra szerelt vasököl úgy orron vágta a királyt, hogy majd széjjelment a feje. És rögtön meghalt a király, és a fiúé lett a királyság, mert ű nyerte el, aki meg tudta úgy ijeszteni a királyt, hogy belehalt. ÓNODI, A KÉTKARDOS HUSZÁR Hát egyszer a régi világbul hallottam az apámtól, hogy egy önodi nevű ember, a másik nevét nem tudom, hogy híjják, hazajött a harctérrűl a lovával. Kétkardos huszár szerepelt a harctéren. Nahát, a kocsmában elkezdte magyarázni, az embereknek, hogy ű milyen hős vitéz huszár vót. Persze az itthon levő emberek nem