Dömötör Ákos szerk.: Sarkadi népmesék (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 34-36. Gyula, 1962)

Viszik a király elébe, ha nem tudja megmondani, hogy hol a gyűrű, azonnal levágják a fejit. . — Felséges király atyám — aszondja a suszter —, a gyűrűt a királykisasszony elhagyta. Egy öreg pulyka elnyelte, annak a hegyiben van. Azt mondta a király: — Ha a gyűrű benne lesz, hat véka aranyat kap, és katonákkal viteti haza a susztert. Ügy is vót. Persze, a begyibe vót a pulykának. A király mindjárt azt mondta, hogy felpakolni. A kis suszternek hat véka arany kiméretett. Saját katonáival kísértette hintóban hazáig a király. Igen ám, mikor mennek hazafelé, egy tiszt a lovárúl leugrik, megállott pihenni. Leugrott, és a mezőn felfogott a markába egy tücsköt. Egy kis szaladó tücsköt. Aszondja: — Hallja maga, tudós, mondja meg, mi van a kezembe? A kis suszter megijedt. Tücsöknek hittak. Aszondja magának: — Na, kis tücsök, most mész a zsákba! — Itt van a kezembe! — mondta a tiszt. Ez eddig vót e! AZ ISTEN, A HALÁL ÉS A GAZDAG EMBER Vót egyszer egy özvegyasszony. Hát az isten leküldte a halált az égbűl, hogy menjen, annak az özvegyasszonynak -a lelkit vigye fel.' Le is ment a halál az égbűl, de ahogy bement az özvegyasszonyhoz, megállt, megsajnálta. Két ikergyermeket szoptatott az asszony, így nem vitte fel a lelkit a mennybe. Az isten nagyon megharagudott a halálra, hogy miért nem fogadta meg a parancsát, miért nem vitte az asszonyt. Az isten erre harminc évre megbüntette a halált. Mondta neki: — Eredj, menjen le a tengerbe, a tengerbűi, a legközepiből vigyen fel neki egy követ. Lejött a halál az égbűl, le a tengerbe, elvitte neki a követ. Aszonta az isten a halálnak: — Na, te halál, törd meg csak ezt a követ! Ahogy megtörte a követ, két pici bogár mászott ki belőle. — Na, te halál, ki viseli annak gondját? Aszondja: — Te viseled annak! — Na, te halál, hozd el csak annak az asszonynak a lelkit! A két gyerek meg, ahogy felnőttek, lett egy püspök, másikból meg szolgabíró lett. Leküldte isten a halált. Harminc évig dógozni kellett a halálnak. Leküldte isten az égbűl. Lejött a halál. Megyén, megyén. Nyár közepe, aratás vót. Mindent látott ám! Majd egyszer jött egy hintó. Egy nagyságos úr ment az erdőbe. Ott egy jó forrás folyt. Megállott a nagyságos úr. A víz mellett iszik. Ahogy lehajolt a patakho, az erszény it meg kiejtette a nagyságos úr. Teli pénzzel.