Dömötör Ákos szerk.: Sarkadi népmesék (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 34-36. Gyula, 1962)

dőbe. Mi lehet ez. Ez nem állat, se nem emberi hang vóna. Nem tudom. Mer a gyerekek el vótak rekedve. Elrítták magokat, hát nem tudta jól felvenni az erdész a hangot. Az erdész arrafele ment, ahun a két kisgyerek sivalkodott. Ahogy megy az erdész, meglát egy tüzet messzirűl. A két gyerek elaludtak a fődön, mire odaért az erdész. Egyik erre, másik arra aludtak. Odamén az erdész. Nagyot nízett. —- Szent isten, két gyerek! Ezeket itthagyta valaki, hogy szedjük íj jel szét a vadállatok. Mindjárt leszállott a nyeregbül, odakötötte egy tőgyfáho a lovát. A két kisgyerek elkezdett ríni: — Hun van idesapám? Hun van idesapám? — Idesapám mondta, hogy elmegyen vízír. De még mindig nem jött el a vízzel. — Ha elment, fiaim, ne várjátok azt mán vissza! Ne várjátok vissza apátokat! Mindjárt a két kisgyermeket az ölibe vette, feltette a tőgyfára. Ü akkor felült a nyeregbe, az egyik gyereket letette a tőgyfárúl az ölibe. Mind a kettőt odaültette elébe. Elment haza lúháton az erdészházho. Ott mondja a feleséginek: — Nízzed csak, anyja, micsoda szíp két gyermeket hoztam! Egyforma ez a két gyerek, mint a nyúlszar! Nem lehetett megismerni, olyan két egyforma kisgyerek vót. Két iker. Azt mondja az erdész mindjárt: — Szent isten, úgysincs nekünk családunk! Felneveljük űket! Az asszony mindjárt teknőbe űket. Szípen megfürösztötte a két kisgyereket. Rájuk adta az ura hálóingit. Lefeküdt a két kisgyerek. Ágyat vetett nekik. Paplanos ágyba betakarta üket. A két kisgyerek elaludt. Reggel, mikor kelnek fel, a két kisgyereknek kísz a reggelije, igazította az ágyat az asszony, veti meg a felesíge az erdísznek, hát látja, hogy két aranyalma van a fejek alatt. Mindjárt szól az urának: — Gyere csak — aszondja —, apja, mit latol? Na, nízzed, akit te hallottál a régi történetbül, olvastad a könyvekbül, hogy milyen madár van az erdőbe. Aki azt megfogja, megeszi a zúzát meg a máját, annak aranyalma nő a feje alatt. — Ezt a madarat valaki meglűhelte. A két gyerek valahogy ellopta. Ezek ehettík meg, és nem tudták, mi van a gyerekekkel. Megijedtek. Rögtön tisztázta az erdész, hogy a két gyereket azír rakták ki az erdőbe, hogy egyik meg a vadállatok. Hát osztán nem ijedtek meg tülle. Felneveltík a két kisgyermeket. Ment az erdísz vásárolni szíp ruhákat, kis kocsit, kis puskát, kis autót, kis biciklit, kis nyulat. Mindent vett nekik játíkba.