Dömötör Ákos szerk.: Sarkadi népmesék (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 34-36. Gyula, 1962)

KÉT SARKADI MESEMONDÓ Találkozásom Kornádi Ferenccel Amikor az egyetemi vizsgák után 1961 januárjában Kötegyánban a helyi hagyományokat, babonás történeteket, az arany ökörről szóló mondák változatait és meséket gyűjtögettem, egyik este Nemes Mihályékhoz állítottam be magnetofonommal. Nemes Mihály egy-két órás beszélgetés után elmondta, hogy amikor még kint laktak a Csókás-tanyán, esténként Kornádi Ferenc, egy másik gazdánál dolgozó cseléd mesélt a gyerekeknek és a felnőtteknek sárkányokról, mindenféle szörnyetegekről. Nemes Mihály nem tudta elmondani a régebben hallott meséket, nem is szokott mesélni. Jómódú gazda volt, lakhelyéről nem is igen mozdult ki, nem vándorolt. Anyagi körülményei nem kényszeritették gondolatait a reális világból a mese vágyvilágába. Nemes Mihály háza ma a falu közegén áll; életében mindig lefoglalták a gazdálkodás problémái. Másnap Nemes Mihály tanácsára és útbaigazítására felkerestem a ma Sarkadon lakó Kornádi Ferencet. Házát a község szélén találtam meg a Munkás utcában. Ebben az utcában mind egykori nincstelenek laknak. Nagy részük a helybeli cukorgyárban dolgozik, vagy alkalmi munkából él. Amikor délután három óra tájban betoppantam, Kornádi bácsi nem volt odahaza. Kérdésemre veje beszélt az öregről: „Ez olyan ember, hogy írni, olvasni nem tud, de ha egyszer elolvas az ember valamit, rögtön visszamondja. Ügy megfigyeli. Sokszor éjcakákat is átmesélt, mutogatott összevissza. De jól állt neki. A mozit is olyan jól elmagyarázza, pedig nem is tud olvasni, és van, aki tud, és mégsem érti a filmet. Ország-világjáró ember vót. Mesélni mindig szeretett. Egyszer annyit mesélt, hogy már fújtak a gyárba munkára, de mindenki hallgatta." Délután öt óra fele hazajött Kornádi bácsi is. Kezdetben nehezen mesélt. Zavarta a magnetofon, a szokatlan helyzet. Este nyolc óra tájban összejöttek a szomszédok, gyerekek, öregek. Akkor aztán már zavartalanul mesélt.