Dömötör Ákos szerk.: Sarkadi népmesék (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 34-36. Gyula, 1962)

— Áldjon meg az úristen! Az ég kétfelé nyílt. Elnyelte a koporsót. Mikor a koporsót elnyelte, akkor a fiú szípen elment haza. Elment az öregasszonyho. Azután meg elment a királyho a pínzír. Kimérte a király. Az öregasszonynak is maradt három víka. Három víka maradt a vitéznek.. Akkor osztán a király kihirdette az országba, hogy most már nincsen halál. Hozzáfogtak a csontot kihordani a templombú. Három álló hétig a csontot mindig hordták. Ha még ki nem hordták vóna, az én mesém is tovább tartott vóna. Ezek bódogan ílnek. (A LEÁNYÉRT VERSENGŐK) Egyszer vót egy király. A királynak vót három szíp daliás fia. Hát ez a három fiú csak nyílvesszővel tudtak megnősülni. A három daliás fiú egy nyílvesszőt kilűttek. Lűtt á legidősebb királyfiú. A nyílvessző egy királyi várba esett le. Lűtte a közbülső is a nyílvesszőjit. Az is oda esett le. Lűtte a legkisebbik. Az is oda esett le. A másik királyi országba egy másik királynak meg vót három szíp jánya. No, a fiúk elindultak a varázsvessző után, a nyílvessző után keresni. Mentek, mendegéltek hetedhét ország ellen. Elértek abba a városba, ahun a nyílvessző esett le. Hát aztán mind a három fiú bement. Ott vót három királyjány. Oszt mind a három fiú a legkisebbik királyjányba lettek szerelmesek. Mind a három fiú megkírte a legkisebbik kiráflyjány kézit. A vót a legszebbik. Azt mondja a király: — Fiaim — aszondja —, menjetek el ebbül az országbúi! Próbáljatok szerencsét! Menjetek az erdőbe! Ott van egy nagyfa. Tőgyfa. Itt van nektek egy bicska. Azt a bicskát szúrjátok bele abba a fába! Ott van három út. Hárman háromfele menjetek! Akkor, aki különb tárggyal tér vissza, értékesebb tárgygyal, azé lesz a kislányom, feleségül annak adom a kisebbiket. Ha pedig, mikor visszajöttök, ha a bicska rozsdás lesz, bajban van az egyik testvéretek. Ha pedig a bicska rozsdátlanul jön ki a fábúl, akkor nincs senkinek semmi baja. Egymást meg kell várni. Hát mikor megérkezett a három királyfi, mondja, hogy: — Mit vettél? — a király. Azt mondja a legidősebb: — Én egy szemüveget. Olyan szemüveg vót, hogy ha belenézett valaki, az egész világot láthatta. A másik, a közbülső meg olyan cipőt vett, hogy ha felvette, és azt mondta, hogy „hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok", odatermett ez. A kisebbik meg olyan varázsvesszőt vett, aki meghalt, csak megérintette, azonnal feltámadt. Hát mikor a fiúk összejöttek, kihúzták a bicskát a fábúl, szípen, hát nem is vót baja egyik testvérnek sem. összejöttek azon a helyen mind a három fiú. Elkezdtek tanakodni, hogy mit vettek.