Dömötör Ákos szerk.: Sarkadi népmesék (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 34-36. Gyula, 1962)

A három kutyát megfogatta a vín boszorkány. Nem vitte magával. Ottmaradt a három kutya a csűrbe. Amikor elment a fiú vadászni, akkor az órjás egy malomkövet hengergetett az ajtóba a vín boszorkánnyal. Odarakták, hogy a kutyák ki ne rontsanak. Elment a fiú. Fogott egy nyulat. Jön vissza. A> medve meg ment elibe. Meglátta ám a medvét! Szalad a fiú fel a fára. Mászik. Kiabál a kutyáknak: — Mindentudó! Neee! A kutyák meg aludtak, de a Mindentudó meghallotta: — Na, a gazdám nagyot ordított! — azt mondja a Mindentudó. — Hej, csak álmodtál te! Megint kiált a fiú: — Mindentudó, neee! Világonátlátó! — Halljátok? A gazdám szólított minket! Megint kiáltja: — Nyehinnye! Fődneheze! — Halljátok? Gazdám engem is szólított! Menjünk! A Világonátlátó a kapunak nekiugrik. A kő megmoccan. Nekiugrik a Mindentudó, rögtön megreped. Fődneheze nekiugrik: szerteszíjjel rúgta a kűt. Kifele a három kutya. Hát látják, hogy a gazdánk nem tud lejönni a fárúl. Szalad a három kutya. A Fődneheze, a Világonátlátó nekiugrik, megfogja a medvét. Leharapja a körmit a medve a Mindentudónak. Ráugrott a Fődneheze, szerteszít szakította a medvét. Szerteszíj jel szedték a medvét. Akkor lejött a fiú a fárú. Azon nyomban ment a boszorkányho. Egyenesen neki a vín boszorkánnak. Ráeresztette a kutyákat. A kutyák ízzé-porrá szedtík a vín boszorkánt. Minden kincsit a vín boszorkánnak. összerakta. Azzal odébb álltak. Gyerünk haza a falujába! Na, aztán, mikor indultak haza a falujába, most mán, aszondja, a kutyákat megköszönöm. Nincsen semmi. Nem kell nekem a három kutya. Visszavitte a gazdájának a három kutyát. Elment ahho a legidősebb öregemberhe, akitül legutoljára kapta a gyűrűt. — Öregapám, nagyon szípen megköszönöm a szívessígit. Itt a háiom kutya. Neki nem kell. — Fiam — aszondja —, csak menj el, akkor hazafelé! Aludjál ott, ahun aludtál! Nyugodtan feküdjél le, reggelre — aszondja — a három kutya eltűnik. Reggel, amint felkőtt, a három kutyábúl egy sereg birkája lett. Háromszáz birkája lett annak az embernek. — Itt van, fiam, a sok birka! A három selyemkos vót a három kutyája. Nagy örömmel hajtotta aztán. Ment hazafele a birkákkal. Haza a falujába. Sok birkája vót. Mindenki csak nízte a gulyást. Igen ám, a ján addig várta a vőlegínyit. míg férjhe ment a ján. A faluba esküdtek. Esküvőt csinátak. Odamegyen a fiú. Leszúrta a kampót. Kínálgatják kaláccsal ott a nípeket. Nízett rá a ján. Kírt a fiú egy pohár bort. Hozta a ján a bort. A juhász megissza a bort. Törüli a száját. A ján beszaladt, a fiú odaadta neki a kendőt.